Tudta-e?

Az emésztési panasz a gyakorlatban gyűjtőnévként funkcionál, hisz az emésztés során számos tünet alakulhat ki, melyek azt jelzik, hogy valamilyen egészségügyi és egyéb gond állhat a hátérben. Emésztési panaszként írhatjuk le akár a gyakori hányingert, teltség érzetet, gyomorégést, gyomorbántalmakat, émelygést, gyomor fájdalmat, hasmenést, székrekedést, gázosodást, hasi fájdalmakat, bélproblémákat is.

Az emésztés magába foglalja az étel összekeverését, az emésztőrendszeren keresztülhaladását, majd a nagy molekulákból kisebb molekulákká bomlását. Az emésztési zavarok a mai fejlett társadalom helytelen táplálkozásából adódóan igen gyakoriak, csak az Egyesült Államokban 60-70 millió embert érint ez a kellemetlen tünetekkel járó állapot.

Általánosságban véve, ezek az emésztési rendellenességek a szennyezett vastagbél, a paraziták, a hasznos baktériumok hiánya, az elégtelen mennyiségű rostbevitel és az emésztőenzimek lassú termelésének egyenes következményei.  Az emésztőrendszerünk meglehetősen összetett, bonyolult és az étkezés során mindegy egyes fázisra oda kell figyelni. A megfelelő ételek és alapanyagok kiválasztása mellett fontos az étel mennyisége, fontos a nyugodt étkezés, a megfelelő folyadékbevitel, a rendszeres étkezés, kialakult bioritmus – és bármennyire hihetetlen a rendszeres mozgás és minőségi pihenés is elősegítik emésztőrendszerünk karbantartását. Az emésztés ugyanis egy olyan folyamat, amelyre minden hatással van, ami az emberrel történik, még a pszichikai állapota, hangulata, kedélyállapota is. Ez egy ördögi kör, hisz ha minden körülmény jó, adottak a feltételek ahhoz, hogy az emésztési zavarokat elkerüljük, akkor is előfordulhat, hogy az ételek lebontása során valami nem stimmel, és már ki is alakulnak a megmagyarázhatatlan tünetek.

A FOODTEST 200+ vizsgálat épp ezen megmagyarázhatatlan tünetek, egészen pontosan az azok hátterében húzódó okok felkutatásában segít. Az ételintolerancia ugyanis egy nagyon alattomos és nehezen felismerhető betegség, amelynek leggyakoribb tünete az emésztési zavar. Így tehát, ha valaki azt hiszi, hogy kizárólag egészséges ételek fogyasztásával elkerülhető az ételérzékenység, s bár az orvosok sem találják az okot, mégis egészen más okozza a bélproblémákat – valószínűleg téved. Persze az köztudott, hogy a feldolgozott élelmiszerek, élelmiszer adalékanyagok, a finomított szénhidrátok és cukrok, vagy akár a túl sok koffein is árthat az emésztőrendszernek.

Azt azonban csak kevesen tudják, hogy ételérzékenység az egészséges ételekre és alapanyagokra is kialakulhat, így például emésztési gondjaink hátterében állhat a teljes kiőrlésű gabona, tejtermékek, tojás vagy akár a zöldségek is.  Az ételintoleranciában szenvedőknél az egészségesnek hitt ételek emésztési rendellenességeket idézhetnek elő.  A tápanyagok elsősorban a vékonybél sejtjein keresztül szívódnak fel, ezen kívül a bélrendszer nagyon fontos része is az immunrendszernek, védelmi rendszer az étel útján terjedő fertőzésekkel, ételmérgezésekkel, ételallergénekkel szemben.

Ételintolerancia alakulhat ki, ha az emésztőrendszer nem megfelelően működik, amit számos tényező okozhat: stressz, gyógyszerek, antitestek, a bél mikroba összetételének megváltozása.  A bélrendszer gyulladásakor is előfordulhat, hogy a bél áteresztőképessége (permeabilitása) megváltozik. Ekkor a bélfalon átjutó, részben megemésztett ételfehérjék immunválaszt provokálhatnak és IgG típusú antitestek termelődhetnek ellenük – és már jelentkeznek is a tünetek: az emésztési problémák. Az IgG antitest-ételantigén komplexek pedig az érrendszerbe kerülve különböző szövetekben lerakódva gyulladásos folyamatokat is elindíthatnak.

Az egészséges emésztés során a bélfalon keresztül elsősorban a teljesen megemésztett, azaz alapegységeikre bontott szénhidrátok, fehérjék, zsírok jutnak át. Természetgyógyászok szerint, ha a bélfal elvékonyodik, az emésztési zavarokat egy úgynevezett szivárgó bélszindróma okozza, ezt azonban az orvostudomány nem igazolja és nem fogadja el 100%-ban. Az elfogadott, orvostudomány által is megnevezett leggyakoribb betegség, az Irritábilis Bélszindróma, amely gyakorlatilag a megváltozott, azaz nem megfelelő emésztési folyamatokat jelzi. Az emésztési zavarokkal gasztroenterológusokhoz forduló páciensek mintegy 30%-ánál az IBS kórképet diagnosztizálják, ez a népesség 7-10%-át érinti. A szakorvost felkeresők különböző krónikus hasi panaszokról, puffadásról, hasmenésről, székrekedésről vagy hasfájásról számolnak be, ugyanakkor emésztési problémáik hátterében semmilyen szervi eltérés nem mutatható ki.

Az Irritábilis Bélszindróma esetén a legalább 3 hónapja fennálló puffadás, hasfájás mellett dominálhat hasmenés (IBS-D típus), vagy a székrekedés (ISB-C típus) vagy hasmenéssel és székrekedéssel járó periódusok váltakozhatnak (ISB-M típus). Mindezek mellett nem gyomor-bélrendszeri panaszok is előfordulhatnak (pl. gyakori vizelési inger, izomfájdalom stb.)

Ételintolerancia méréssel segíthető a megfelelő táplálkozás kialakítása emésztési panaszok esetén. A fizikai aktivitás fokozása mellett az érzékenységet okozó ételek kizárásával csökkenthetők, vagy akár meg is szüntethetők a tünetek. Az IBS betegek gyakran különböző diétákkal kísérleteznek, mert feltételezik, hogy tüneteiket valamely élelmiszer fogyasztása okozza. Ezt a „kísérletezést” helyettesíti a FOODTEST 200+ ételintolerancia vizsgálat, mely során rendre kiderül, hogy az emésztési gondokat valamelyik étel, vagyis étel érzékenység okozza.

Megfelelő diétával az ételérzékenységek nagy része kezelhető, így az emésztési panaszok is megszűnnek. Ugyanakkor fontos tudni, hogy az emésztőrendszer rendellenes működésének hátterében számos egyéb ok állhat, akár baktérium, fertőzések, gyógyszerek vagy valamilyen krónikus betegség, rossz egészségügyi állapot. Az emésztési problémákkal ezért mindenek előtt ajánlatos háziorvoshoz, majd gasztroenterológushoz vagy egyéb szakorvoshoz fordulni!

A kezeletlen emésztési zavarok nagyon súlyos egészségügyi problémákhoz, krónikus megbetegedéshez vezethetnek! Nem szabad elfelejteni, hogy az emésztőrendszer rossz működése gyakorlatilag egyet jelent az immunrendszer hiányos működésével is!

Ha az orvosok szerint semmilyen szervi elváltozás, egyéb betegség nem áll az emésztési problémák hátterében, akkor mindenképp érdemes tovább kutatni az okokat,  hisz attól, hogy „nincs semmi baj” – még nem szűnik meg a hasfájás, puffadás, székrekedés vagy hasmenés – és előbb-utóbb mégis lesz valami komoly baj!

A komolyabb emésztési zavarok mellett már olyan kísérő tünetek is jelentkeznek, mint például a fáradékonyság, az alvászavarok, a szédülés vagy éppen a folyamatos vizelési inger. A megfelelő emésztéshez, a bélrendszer egészséges működéséhez tehát tudnunk kell, hogy nem elég egészségesen élni, hisz egyes egészségesnek hitt ételek is árthatnak – az étel érzékenység esetén pedig nem lehet általánosítani, minden ember „ételintolerancia térképe” más és más.

Nagyon gyakran ételintolerancia áll az évek óta megmagyarázhatatlannak vélt emésztési problémák hátterében – ezt már jó ideje tudjuk. Az ételintolerancia azonban nem csak emésztési panaszokat, hanem bőrproblémákat, fejfájást, idegrendszeri és nőgyógyászati problémákat, ízületi gyulladást, krónikus légúti problémákat, figyelemzavart, tanulási nehézségeket, alvászavarokat, fáradságot és depressziót és elhízást vagy ritkán kóros soványságot is okozhat.  Számos tünet létezik, mellyel hiába járnak a betegek orvostól-orvosig, vizsgálatok sorát állják ki, mégsem derül ki semmi, minden lelet negatív, ám ha tovább kutatják az okokat, nem adják fel és törődnek bele a rossz közérzetbe, akkor könnyedén, egyetlen vérvételből kiderülhet, hogy érzékenyek valamilyen ételre.

Azt azonban tudni kell: az ételintolerancia nem az ételallergia másik neve, előbbiért az emésztőrendszer, utóbbiért az immunrendszer a felelős! Sokan még mindig összekeverik az ételallergiát és az ételintoleranciát, holott az egyik legfontosabb különbség – természetesen a beteg szempontjából – hogy az intolerancia részben kikezelhető, míg az allergia a tudomány mai állása szerint nem!

A puffadással, gyomorfájdalommal, bélbántalmakkal, székelési panaszokkal, olykor bőrproblémákkal, fejfájással járó ételintolerancia megfelelő diétával, gyógyszer nélkül orvosolható. Az ételallergia azonban heveny immunválaszt vált ki, akár egyetlen falat allergizáló ételt elfogyasztása is súlyos következményekkel járhat: a beteg arca, torka azonnal vagy rövid időn belül megduzzadhat, csalánkiütés, viszketés, hasfájás, hányinger alakulhat ki, nehézlégzés, szédülés, ájulás is bekövetkezhet, súlyos esetekben anafilaxiás sokk is lehet a következmény, ami a légutak szűkülete, a vérnyomásesés, valamint a gyors szívdobogás következtében akár életveszélyt is okozhat.

Ezzel szemben az ételintolerancia tünetei nem azonnal, hanem órákkal vagy akár egy-két nappal az adott alapanyag vagy étel elfogyasztása után jelentkeznek, leggyakrabban puffadás, gyomorbántalmak, bélpanaszok, hasmenés vagy székrekedés, olykor bőrproblémák vagy fejfájás formájában, a tünetek súlyossága pedig függ az elfogyasztott étel mennyiségétől is. Mivel a negatív hatás nem azonnal jelentkezik, nehéz rájönni, hogy pontosan mely ételre érzékeny a beteg. Nagyon alattomos kórkép, mivel a tünetek gyakran egészen más típusú betegségre utalnak, így valóban hónapok, akár évek és évtizedek is eltelhetnek, mire kiderül, hogy ételintolerancia áll a háttérben. 

Az ételintoleranciát ugyanis nem az immunrendszer váltja ki, hanem az emésztőrendszer, amely érzékeny egyes tápanyagokra, s azokat nem tudja megfelelően lebontani. Így például, akinél egy allergiavizsgálat nem mutatja ki a tejallergiát, az is lehet beteg a tejtől, ha ételintoleranciája van, ez esetben ugyanis a tejfehérjét az emésztőrendszere nem tudja megfelelően lebontani, s erre a fehérjére ellenanyag képződik.

Az ételintolerancia Immunglobulin G (IgG) ellenanyag-vizsgálattal a vérből kimutatható. A FOODTEST 200+ több mint kétszázféle ételről – gabonákról, zöldségekről, gyümölcsökről, húsokról, fűszerekről – számszerűsíthető, hogy azokra milyen mértékben érzékeny a szervezet. Az ételintoleranciát gyógyítani nem lehet, gyakorlatilag nincs rá gyógyszer, viszont a laboratóriumi vizsgálati eredmények nyomán összeállított diéta – tehát a panaszt okozó ételek, alapanyagok elhagyása – gyógyszeres kezelés nélkül megszüntethet akár évek óta fennálló problémákat is.

A már széles körben ismert lisztérzékenység, a cöliákia is egyfajta ételintolerancia, ez esetben a szervezetből hiányoznak az emésztő enzimek, de a végeredmény ugyanaz: immunreakció következik be az elfogyasztása után, majd antitestek termelődnek és jönnek a különböző tünetek, főleg hasi, emésztőrendszeri panaszok. A cöliákia egy végleges állapot, aki bizonyítottan lisztérzékeny, annak egy életre le kell mondania bizonyos gluténtartalmú élelmiszerekről – mivel jelenleg nem gyógyítható, nem kezelhető. Hasonlóan közismert már a laktózérzékenység, azaz tejcukor intolerancia, ami részben kezelhető, csak nagyon ritkán kell egy egész életen át tartózkodni a tejtermékektől.

Egyes kimutatások szerint az emberek 1 %-át érintheti a cöliákia, 5-15%-át a laktózérzékenység, ezzel szemben több mint 30 %-át gyötri az IgG alapú ételintolerancia. Vagyis jelenleg minden harmadik ember érzékeny valamilyen ételre, összetevőre, akár olyan gyümölcsökre, zöldségekre is melyekről soha nem feltételeznénk, hogy intoleranciát okozhat. Sokan hosszú évek vagy akár évtizedek óta élnek együtt emésztési problémáikkal, gyomorbajaikkal, bélpanaszaikkal, amelyeket sok-sok orvosi vizsgálat után is megmagyarázhatatlannak vélnek, s beletörődnek abba, hogy együtt kell élni az egyébként ételintolerancia okozta tünetekkel. Pedig a tüneti kezelést szolgáló gyógyszerek helyett lehetséges, hogy csak néhány ételt kellene kihagyniuk az étrendből és megszűnnének az ételintolerancia okozta gyötrő panaszok.

A diétás kezelés nem egy életre szól, meghatározott ideig, általában 3 hónapig kell kihagyni az étrendből az intoleranciát kiváltó élelmiszert, majd fokozatosa, eleinte kisebb adagokban vissza lehet építeni, újra lehet fogyasztani. Ugyanakkor a felismert ételintoleranciára a későbbiekben is érdemes odafigyelni, nyomon kell követni a tüneteket, érdemes diétás vagy étrendi naplót vezetni. Az ételintolerancia ugyanis általában épp a gyakran fogyasztott élelmiszerekkel szemben alakul ki, igaz a háttérben egyéb más okok is állhatnak, mint például a különböző gyógyszerek, adalékanyagok, vegyi anyagok, levegő szennyezettség, stb.

Az egészséges, változatos étrenddel, rendszeres mozgással, megfelelő bioritmussal tehát megelőzhető, de a már kialakult ételintolerancia esetében csak az eliminációs diéta és a bélrendszer regenerálása lehet hatékony megoldás.

Lámpabúra alá rejtett koktélparadicsom – leginkább így jellemezhetnénk. Gyümölcs és zöldség egyszerre, fogyasztják nyersen gyümölcsként, salátaként, süteményekben, szörpként, lekvárként és konzervként is. Ízesítenek vele joghurtokat, üditő italokat, fagylaltokat és készítenek belőle likőrt is.

Maga, a gyümölcs a sárga koktél paradicsomra hasonlít, gyümölcshúsa lédús, benne apró, lapos magvak találhatók.

A Physalist nagyon sokféle néven ismerik a világon, a legelterjedtebbek az Inka bogyó, a perui földicseresznye,  a hólyagcseresznye, hazánkban pedig: ehető földicseresznye, perui egres vagy ananászcseresznye.

Ez a különleges, látványnak sem utolsó, egzotikus, Dél-Amerikából származó bogyó hihetetlen élettani hatásokkal bír! Jelentős provitamin és C-vitamin forrás, megtalálható benne a B vitamin néhány összetevője, proteindús és kiemelkedően magas a foszfortartalma is. Kutatások szerint antioxidáns hatása semlegesíti a szervezetben található szabad-gyököket, ezáltal segít megelőzni a rákos daganatok kialakulását különösen jó hatással van az emésztőrendszerre , gyomorra és vastagbélre.

Fontos szerepe van a betegségekből való lábadozás után, a szakértők szerint segít a vérszegénység megszüntetésében, erősíti a látóidegeket. Fogyasztását ajánlják mindkét típusú cukorbetegség esetén, kedvező hatással van a prosztatára, ami vizelethajtó hatásának köszönhető. Ezenkívül flavonoid tartalma révén természetes nyugtató.

A perui földicseresznye a burgonyafélék családjába tartozik, épp úgy, mint a burgonya, a paradicsom és a dohány, bár ezekkel ellentétben nem lágyszárú, hanem cserje vagy félcserje termetű növény. Levelei szív alakúak, virágai gyönyörűek, legalább 50 fajtája ismert. A Physalis bogyó egyszerre édes és savanykás ízű, és jól illik a goji bogyóhoz.

Az éretlen termések és a növény többi része mérgező. Nem szabad összetéveszteni a nálunk is őshonos, enyhén mérgező lampionvirággal, vagy zsidócseresznyével.

Érdekesség, hogy kevéssel a Jó Reménység fokán való meghonosítása után, elkezdték Ausztráliában is termeszteni itt kapta az angol nevét: "golden berry". Az egyike volt annak a kevés friss gyümölcsnek melyhez az első telepesek hozzájuthattak, Új Dél Wales-ben, majd Queensland-ben, Dél-Ausztráliában és Észak-Tasmániában. Új-Zélandon olyan mértékben elterjedt, hogy elnevezték "háziasszonyok kiskerti vesződségének", és hatóságilag kellet szabályozni a konyhakerti termesztést. Mára meghódította az Európai Unió és az Egyesült Államok legnagyobb piacait. A fő fogyasztók Anglia és Németország.

„Szegényember patikája”

A bodzát a világon szinte mindenhol ismerik és hasznosítják, Európában és Észak-Afrikában honos. A különböző kultúrákban azonban különbözőképp tisztelik. Az angolok varázsnövényként tartják számon, a németek szent növényként tisztelik és egykor a családi fészek istennőjének áldozták. Magyarországon élősködők elűzésére is használják a bodzaleveleket, de van, ahol az ördög fájának tartják. Szegény ember patikájának azért nevezték el, mert legelők, vízpartok, utak és ritkább erdők mentén, sőt szinte bárhol fellelhető.

A bodza nyersen enyhén mérgező hatású lehet, így sem a virágát, sem az érett bogyóit nem szabad elfogyasztani. Hőkezelés után azonban annál inkább érdemes! 

Klinikai kutatások is igazolják, hogy a bodza immunerősítő és vértisztító hatású. Már évszázadokkal ezelőtt is a TBC-s betegeket gyógyították vele. A gyümölcs, vagy másnéven bodzabogyók nedve fájdalomcsillapító, nagyon jó mandula- és torokgyulladás ellen és a vírusokat is két-három nap alatt kiűzi a szervezetből, így tehát az influenza egyik legerősebb gyógyszere. 

Egyes vidékeken a bodzabor, vagy bodzapálinka hagyományos szívgyógyszer. A virágból pedig szemcseppet, vagy mézzel keverve bodzalekvárt készítenek, amelyet elsősorban tüdő- és légúttisztító hatása miatt fogyasztanak. 

A bodzát már az ókorban is gyógyászati célokra használták – a tapasztalatok és a megfigyelések alapján. Ma már bizonyított, hogy a bogyó gyümölcssavakat, C-vitamint, A-vitamint, B-vitaminokat, flavonoidokat valamint antociánokat (szambucint) tartalmaz. A virág flavonoidokat (kvercetint, kempferolt), fahéjsav-származékokat, illóolajat és nyálkát tartalmaz.

Az utóbbi évtizedekben a szépségipar is felfigyelt a bodza áldásos hatásaira, bizonyítottan méregteleníti a szervezetet, így áldásos segítség a fogyókúrázók számára, de nem elhanyagolható a ránctalanító, bőrvédő, bőr regeneráló hatása sem.

Dísznövényből lett gyógy-, majd fűszernövény.

A paprikát eleinte dísz-, majd később gyógynövényként használták őshazájában, Dél-Amerikában. Európába Columbus hozta be, ám Magyarországra állítólag Indiából érkezett török közvetítéssel. 
Akárhogyis jött, a magyar konyha kiválóságát, egyediségét adja, hisz önálló fűszerként elsőként a magyarok használták a paprikát. A különböző nemesítéseknek köszönhető a Kalocsai és a Szegedi paprika hírneve. 

A paprika egy valóban sokszínű, mutatós növény, nem csoda, hogy már a szépsége is megragadta a nemesi udvarokat. Az elmúlt évszázadok nemesítéseinek köszönhetően pedig ma már megszámlálhatatlan színű, ízű variációkban termesztik szerte a világon. 

Ami közös az összes paprikafélében, hogy igen magas a C-vitamin és az A-vitamin tartalma. Minél pirosabb a paprika, annál több C-vitamin van benne, de még a legegyszerűbb zöldpaprikában is kétszer annyi C-vitamin van, mint a citrusfélékben. A növényben provitamin, kálium, foszfor, kalcium és bioflavonoidok is vannak, ezek az anyagok semlegesítik a szabad gyököket, így bizonyos védelmet nyújtanak a rák ellen. Magas provitamin-tartalma védi a hámszövetet (a bőrt és a nyálkahártyát), elősegíti a sebek gyógyulását, megelőzi a bőrbetegségeket, erősíti a látást.

A paprika termés ereiben és a magokban kapszaicin halmozódik fel, amely égető érzést, könnyezést okoz fogyasztásakor. Ennek köszönheti a paprika a legnagyobb erényét, ami a fájdalomcsillapító hatásában rejlik. A nemesítéssel azonban ez a csípős anyag eltűnt, ma már megkülönböztetjük a csípős és nem csípős paprikát.
Őshazájában főleg emésztés segítségére, skorbut megelőzésére, ízületi fájdalmak ellen, vérszegénység kezelésére, étvágytalanság és fáradság esetén alkalmazták. A népgyógyászat feljegyzései szerint a paprika enyhíti a torokgyulladást és, mivel felhígítja az orrmelléküregben megtapadt sűrű nyákot, jót tesz az eldugult orrnak, köptető hatású anyagokat is tartalmaz. 

A paprika nem csak fűszerként hungarikum, hanem egyfajta ételként is – hisz a lecsó alapja. Szinte minden népnek van kizárólag növényekből készült nemzeti étele – a miénk a hagymából, paradicsomból és paprikából főzött vitaminbomba: a lecsó.

A titokzatos és sokoldalú szilva származásának pontos eredetét senki sem tudja, de nyomon követhető gyökerei egészen Elő-Ázsiáig nyúlnak vissza. A kutatók is csak feltételezik, hogy őshazája a Földközi tenger keleti medencéje. Annyi bizonyos, hogy Európába a rómaiak által került, de már az ősmagyarok is előszeretettel fogyasztották, erre következtethetünk a településnevekből, pl: Szilvásvárad, Szilvágy, Szilvás, Szilvásszentmárton. 

A szilva a rózsafélék családjához tartozó csonthéjas gyümölcs, a vele fajazonos ringló a mandulával, barackkal áll rokonságban. Ma már világszerte legalább kétezer fajtája ismert, lehet sárga, zöld, piros, vörös, bordó, kék és lila is. Formájában is lehet eltérés, ismerünk hosszúkás, kerekded vagy épp tojás alakút is. 
A zamatos, húsos, lédús szilva kalóriaszegény, nem tartalmaz telített zsírokat, ám vitaminokban, ásványi anyagokban és más hasznos összetevőkben gazdag! 

A szilvát elsősorban hashajtóként használják, és használták őseink is, miután a benne lévő rost, a szorbit és a szatén elősegítik az anyagcserét az emésztőrendszerben.
Kiváló C-vitaminforrás, amely hatékony antioxidáns. A C-vitamin segíti a szervezetet a rák, a gyulladások és a szabadgyökök elleni harcban, emellett antocianin, kvercetin tartalma is magas. A gyümölcsben található A vitaminnak jótékony hatása van a látásra, a bőrre és a nyálkahártyák egészséges megőrzésére. A tanulmányok következtetései szerint, ez a vitamin véd a tüdőrák és a rák szövődményei ellen.

Ezenkívül olyan antioxidánsokat is tartalma, mint a lutein, és a zeaxanthinul cryptoxanthinul. Ezek az összetevők segítenek az öregedés elleni harcban. 

A szilva gazdag olyan ásványi anyagokban, mint a kálium, vas és fluorid. A vasnak vörösvérsejtképző hatása van. A kálium a sejtek és a testnedvek fontos összetevője, ami szabályozza a szívverést és a vérnyomást.Található még benne B6 vitamin, pantoténsav, valamint K-vitamin is. 

Hazánkban sokféleképpen hasznosítják a szilvát már évszázadok óta. Ismeretes a csakis belőle készült, hungarikumnak számító szatmári szilvalekvár és szilvapálinka. A sárga bélű, hamvaskék besztercei, vagy másnéven hosszú szilva határainkon túl is komoly népszerűségnek örvend - egyes feljegyzések szerint Hungarian Plumot néven tőlünk terjedt el Közép - és Nyugat-Európában, sőt, még Észak-Amerikában is.Persze a besztercei szilva pálinka is hasonló hírnévnek örvend.

Bosszantó útszéli gyomnövényben a gyógyszer!

A közönséges bojtorján vagy nagy bojtorján az őszirózsafélék családjába tartozik. Több néven is ismert: bojtorvány, lapu, bogáncs, ragadvány, útszéli vagy keserűlevelű fű, de van ahol csibrika néven emlegetik. 

Európa és Ázsia mérsékelt égövi területein őshonos, de az egész világon elterjedt. Útszéleken, folyópartokon, nitrogénben gazdag talajon, vadon nő. Egyes kultúrákban azonban zöldségként termesztik. 

Bíbor vagy rózsaszínű, csöves, ötcimpájú virágai hosszú kocsányon ülnek, ernyős fürtben álló fészkeket alkotna, gömbszerűvé nagyobbítva a virágzatot. Ezek könnyen beleakadnak a háziállatok szőrébe vagy a ruhába. Ezért is bosszantó. 

Ugyanakkor a népi gyógyászat vértisztító orvosságnak használja, vizelethajtó és izzasztószerként. Serkenti az epe elválasztását, reuma és olyan bőrbetegségek kezelésére is jó, mint például az ekcéma, emellett nehezen gyógyuló sebek kezelésére ajánlott. Olajokkal előállított kivonatait reumatikus fájdalmak ellen, illetve hajhullás, korpásodás kezelésére is alkalmazzák.

A homeopátiában alkalmazzák reuma, méhelőesés és nedves bőrkiütések ellen. 
A természetgyógyászatban szárított gyökerét használják fel, ugyanakkor friss hajtása zöldségként is használható, de csak kevés helyen kerül köretként az asztalra: Japánban, Koreában, Olaszországban és Portugáliában.

A bojtorján inulint, nyálkaanyagokat, poliineket, kávésavszáármazékokat és triterpéneket tartalmaz, ezenkívül illóolajakkal telített és a szeszkviterpén-lakton nevű anyag miatt keserű. 

A bojtorján – bár nem bizonyított – mérgezést is okozhat, ezért kizárólag megbízható helyről származó gyógynövényt használjunk!

A szőlő az emberiség egyik legközkedveltebb gyümölcse, szinte minden korai írásos emlék megemlíti. A keresztény hit szerint ahol szőlőt ültettek és ették annak termését, ott jólét és biztonság volt, maga Isten volt jelen. A keleti népeknél egyébként a bor nem az erjedt, hanem a frissen préselt szőlőlevet jelentette A Gilgames eposz is említi a szőlőt és a borkészítést, a sumérok pedig még statisztikát is vezettek róla. Az ókori birodalmakban, Babilóniában és Asszíriában is népszerű volt. Egyiptomban a szőlőtermesztést a halál és az újjászületés istenének, Ozirisznek tulajdonították, a birodalomban már sokféle szőlőfajtát nemesítettek és ismertek. Az ókor legnagyobb szőlőtermesztői a rómaiak voltak, ők alapították a hispániai és burgundiai szőlőtermesztést, a kereskedelem azonban inkább a görögök nevéhez köthető. 

Hazánkban már a honfoglaló magyarok is ismerték a szőlőt, hiszen a terület elfoglalásakor már komoly szőlőművelést találtak itt. Az István király által kivetett terményadózás fő gyümölcse is a szőlő volt. A magyar szőlőnemesítők munkássága jól ismert, számos új fajtát adtak a világnak, igaz a szőlő kapcsán a magyaroknak elsősorban a bor jut eszébe, pedig a nyers szőlő, vagy préselt szőlőlé fogyasztása számos kedvező élettani hatással van szervezetünkre. 

A gyümölcs magas szelén és kálium tartalma a keringési betegségek kezelésére, valamint az immunrendszer erősítésére szolgál. Emellett bőségesen tartalmaz mangánt, rezet, vasat és K-vitamint is.
Mind a szőlő levében, mind pedig a magjában számos antioxidáns vegyület található, mely a betegségek megelőzésében és kezelésében nyújthat segítséget. A szőlő segíti a koleszterin oxidációját, mely felelős az érelmeszesedés és a szívinfarktus, valamint az agyi érkatasztrófák kialakulásáért. A szőlőmagban előforduló vegyületek javítják a szívműködést, tágítja az ereket. Vizsgálatok kimutatták, hogy hatékony a rákos sejtek elpusztításában, csökkenti a trombózist. A szőlőmag kivonata jelentősen csökkenti az éhségérzetet anélkül, hogy a kedélyállapotot befolyásolná. 

A népgyógyászatban a szőlőt herpesz ellen, vérszegénységre, krónikus fáradság kezelésére, gyomorhurutra, májpangásra, aranyérre, gyulladások kezelésére valamint ideggyengeség ellen használják. Ezeket a hatásokat tudományos módszerekkel még nem sikerült igazolni. Ugyanakkor a szépségipar is lecsapott a szőlőmag-olajra, melyet számos készítményben felhasználnak mint méregtelenítőt és serkentőt.

A kelbimbó vadkáposztából nemesített zöldségféle, az eredete kissé homályos. Egyesek szerint a Földközi-tenger környékéről, mások szerint Kínából származik. Annyi bizonyos, hogy a kelbimbóhoz hasonlóvadkáposztát már az ókori Rómában is fogyasztották, sőt igen nagy becsben tartották. Később , a XIII. században kezdtél el termeszteni Németalföldön és hamar közkedveltté vált Európában. Amerikába a francia telepesek vitték magukkal a XIX. században. 

Kesernyés íze miatt sokan fintorognak, hisz leginkább a szintén keserű kelkáposztához áll közel. Ugyanakkor érdemes megfontolni gyakori fogyasztását, hisz igen kiemelkedő vitamintartalma mellett folsavban, omega 3 zsírsavakban, vasban, foszforban, fehérjében, magnéziumban, mangánban, rézben, káliumban és kalciumban is gazdag. Szinte az összes vitamin megtalálható a kelbimbóban: A, C, K, B6, B1, B2 és E-vitamint is tartalmaz. Jelentős rosttartalma miatt diétákhoz is ajánlott. Mint más káposztafélében, a kelbimbóban is sok a kéntartalmú növényi hatóanyag, amely a méregtelenítésben szerepet játszó enzimek termelődését serkenti. Magas folsav- és kalciumtartalma miatt fogyasztását még az orvosok is ajánlják várandós anyukáknak.

Népi megfigyelések szerint a kelbimbó hatékonyan védi a szív- és érrendszert, gyulladáscsökkentő, emésztést segítő, béta-karotin tartalma miatt a szemet és a bőr egészségét is védi.
A kelbimbó főzve, párolva sokféleképpen elkészíthető. Levesként, főzelékként, köretként, rakott ételként önállóan és más zöldségfélékkel együtt is ízletessé tehető. 
A szerecsendió, borsikafű, feketebors, kakukkfű, majoránna és a mustár nagyon jó ízt adnak a mini zöld káposztafélének.

Kertünk díszében az orvosság!

Az Izsóp egyszerű, igénytelen és nagyon mutatós kis virág. Szinte bárhol fellelhető, hisz a Földközi tenger vidékéről származik, ahol főleg sziklák oldalában nőtt ki. Miután egész nyáron virágzik, így a mai kertekben inkább dísznövényként van jelen, pedig igencsak jelentős gyógyhatással bír.

Az ókori rómaiak borok fűszerezéséhez használták, közép-Európába a Benedek-rendi szerzetesek hozták be. Akkoriban ők feleltek a gyógyításért, így nem véletlen, hogy az Izsóp gyógyhatásaira is ők jöttek rá. A növény levelein egy, a Penicillium fajhoz tartozó gomba szaporodik, melynek gyulladáscsökkentő hatása van. Az izsópfürdőket is ebből készítették, így gyógyították a leprásokat.

Később kimutatták az izsóp további gyógyhatásait is, mely szerint segíti az emésztést, görcsoldó és nyákoldó hatással bír. Ezáltal magas vérnyomásra, köhögésre, asztmára, menstruációs panaszokra és sebek, hegek kezelésére is felhasználták. Az izsópból készült teát izzadásgátlóként, gyulladás csökkentőként és fájdalomcsillapítóként is számon tartják.

A mediterrán konyhák egyik pikáns fűszere, a zsíros, nehéz ételeket ízesítik vele – épp az emésztést segítő hatása miatt. Kesernyés-mentás ízt ad a húsoknak, leveseknek és salátáknak is. Olaszországban például édességekbe és likőrökbe is tesznek izsópot.

Érdekesség, hogy az izsóp a kölnivíz alkotórészei is, miközben kártevők ellen is bevethető fegyver. A konyha kertekben magához csalogatja a káposztalepkéket.

Az izsópról a biblia is egyfajta fertőtlenítőszerként ír – így nem tudni, hogy pontosan mióta ismertek a gyógyhatásai. Ám ha mindennek ellenére csak egyszerű dísznövényként látjuk szívesen, akkor sem okozhat csalódást.

Szappanfélében az energia! Szójátéknak tűnik, de nem az. A ránézésre kicsit bizarr egzotikus gyümölcs igencsak sok hasznos ásványi anyagot és vitamint tartalmaz! Az európai szemeknek szokatlan külsejű növény látszatra talán szúrós és kicsit elrettentő, de ha közelebbről szemügyre vesszük és megkóstoljuk, kellemes csalódás érhet! A héjának kis tüskéi puhák, a gyümölcs húsa pedig igazán aromás, édes és lédús.

A rambután kifejezetten ázsiai gyümölcs, 6-7 méter magas fákon terem, szinte egész évben elérhető gyümölcs. Malajziában őshonos, de Vietnámban, Thaiföldön és Indonéziában is termesztik. Frissen is népszerű, de Ázsiában a rambután befőtt, valamint a rambután szósz is ott van szinte minden éléskamrában.

A számunkra kissé idegen gyümölcs élettani hatásait még csak most kezdik felfedezni a kutatók és a természetgyógyászat is. Ezzel szemben a keleti országokban régóta tudják és hiszik, hogy a rambután védelem a szív- és érrendszeri betegségek ellen, csökkenti a koleszterin szintet, energetizáló, frissítő hatása van. Tartós fogyasztása a fogínyt is védi, de nem elhagyagolható az immunerősítő, valamint a szövet- és sejtregeneráló hatása sem.

A gyümölcs nagy mennyiségben tartalmaz A- és C- vitamint, káliumot, cinket, magnéziumot, kalciumot és mangánt is.

A rambután a szappanfélék családjába tartozik. Nem, ez nem elírás, létezik egy növénycsoport, amelyet szappanféléknek neveztek el, miután régen ezeknek a növényeknek a magjából tisztítószereket, szappanokat készítettek.

Egyszerű gazként ismerjük a szívbarát növényt.

A kövér porcsin Amerikából származik, bárhol megterem és mi csak egyszerű gazként ismerjük. Sorsa megpecsételődött, gyomként bánunk vele.  Pedig a legközelebbi rokonát, a pompás porcsint vagy porcsinrózsát kertek díszeként nevelgetjük.

A kövér porcsint már az 1500-as években is gyógynövényként használták igen sokféle betegségre. A feljegyzések szerint fekély, vesebaj, hasmenés, hideglelés ellen ajánlották a növény magját, levelét és kifacsart nedvét. Külsőleg viszkető, fájdalmas sebekre, emlőgyulladásra, újszülöttek köldökcsonkjának gyógyítására is. Kínában hasmenés, húgyúti fertőzések, láz, Indonéziában szívgyengeség ellen alkalmazzák kivonatait. Friss présnedvével nehezen gyógyuló sebeket gyógyítottak.

A vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag növény leveleit nyers salátákhoz, diétás ételekhez használhatjuk, a vegetáriánus konyhában fűszerként hasznosítják. Egyes országokban főzeléket is készítenek belőle, íze a sóskáéhoz hasonlít.

A porcsin Omega-3 zsírsavakban a leggazdagabb növény, emellett E-, és C-vitamint is tartalmaz, de jelentős savakat, ásványi anyagokat is magában rejt. Az eddig kimutatott gyógyhatásai között a szív- és érrendszer védelme, a koleszterin szint és a cukorszint karbantartása szerepel, nagyon jó álmatlanság és stressz ellen, bőrgyulladásra, ekcémára, égési sebekre, húgyuti betegségek, gyulladások kezelésére, fejfájás, megfázás, influenza és fogínygyulladás ellen is. Külsőleg aranyér, izomgörcs és reumatikus betegségek és egyéb bőrproblémák kezelésében hatékony.

A maracuja idehaza kevésbé ismert, inkább élelmiszer ízesítéséhez, pl rostos italok vagy jégkrémek, üditők összetevőjeként találkozhatunk vele.

A gyümölcs az Amazon vidékén őshonos, növény szára, indái akár 10 méteresre is megnőhetnek. Hatalmas fehér virágai vannak, melynek a közepén található a gyümölcs.

Európában a maracuja virága golgotavirágként ismert, több országban is a szenvedés gyümölcsének nevezik magát a maracuját. Ez az elnevezés pedig a spanyoloktól származik, ugyanis a virágban Krisztus keresztre feszítésének jelképeit látták.

Az első feljegyzés a 16. századból származik Peruból, de akkor az őslakosok már régóta fogyasztották a zamatos gyümölcsöt és az abból készített teát is. A nemesítéseknek köszönhetően ma már csaknem 600 fajtája létezik.

Az emberi szervezetre gyakorolt hatását többen vizsgálták, de még ma is sok a rejtély.  A maracujában nagy mennyiségű  A-, B- és C-vitamin, valamint vas és a kálium található, számos flavonoidot és alkaloidot is tartalmaz, melyeket, ha szétválasztunk, külön-külön éppen ellentétes hatásokat produkálnak, mint amikor együtt vannak jelen a gyümölcsben.

A nyugtató hatása már évszázadok óta ismert, kimutatták, hogy a gyümölcs leve és levele hatásosan kezeli az alvási nehézségekben szenvedők panaszait. Jelentősen csökkenti a szorongásos betegek tüneteit is.

Egyes kutatások szerint a maracujából készült kivonat tumor gátló-hatással is rendelkezik. A gyümölcs főzete megbénítja azokat az enzimeket, melyek a rákos sejtek mozgását biztosítanák. Ezáltal az nyirokrendszert és az érrendszert védi.  A népgyógyászat feljegyzéseiből pedig kiderül, hogy Brazíliában a gyümölcsöt asztma, köhögés, hörghurut, hasmenés, valamint féregtelenítés ellen használják. Dél-Amerika más területein epilepsziára is alkalmazzák. Törökországban menstruációs zavarokat is kezelnek vele. Ez utóbbi gyógyhatásokat azonban tudományosan még nem bizonyították.

Az íze azonban mindenképp meggyőző, akkor is nagyon jó, ha csak egy kis édes, ám egészséges nasira vágyunk!

A görögdinnye a nyári hónapok elmaradhatatlan gyümölcse, legalábbis mi gyümölcsként ismerjük. Rendszertanilag egyébként zöldség, a tökfélék családjába tartozik. Legkülönlegesebb összetevője a likopin, melyről az utóbbi években bizonyították be, hogy antioxidáns, rákmegelőző hatással bír. A likopin molekulák például a bőrben az UV sugárzás káros hatását semlegesítik.

A mézédes finomság azért is különleges, mert a gyümölcshús több mint 90%-a víz, mégis számtalan hasznos összetevője van.  Bőségesen találni benne A-, B-, és C-vitamint, kálciumot, magnéziumot, fozfort, cinket, vasat és káliumot is.

Összetevőinek és magas víztartalmának köszönhetően hatékony méregtelenítő, jót tesz az emésztésnek, diétázók is bátran fogyaszthatják, hisz kalória szinte nincs benne, miközben jóidőre eltelíti a gyomrom, víztartalma pedig serkenti az anyagcserét. Segíti a hormonális és az immunrendszer működését, komoly szerepe van a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében. Vizelethajtó és vesetisztító hatása miatt régebben gyógynövényként is számon tartották.

Egyes kutatók szerint a Kalahári-sivatagból származik, ott rengeteg görögdinnye található, szabadon nő, nem termesztik. Azt nem tudni, hogy hol kezdték tudatosan termeszteni, de a legkorábbi görögdinnye szüretről kb. 5 ezer évvel ezelőtti, egyiptomi hieroglifák árulkodnak. A 10. században Kínában már termesztették, ma is az ázsiai ország a legnagyobb termelő.

Görögdinnyéből nagyon sok fajta létezik, de alapvetően mindegyik ugyanazzal a hatással bír. Az egyetlen hátránya, hogy csak rövid ideig tárolható pl. a 10-12 fokos pincében, télen már nem áll el.

A görögdinnye - bár nagyon ritkán - mégis okozhat ételintoleranciát. Az ételérzékenység azonban kezelhető, így nem kell örökre lemondania az imádott falatokról! 

http://old.foodtest.hu/hu/az-etelintolerancia-kezelese

A cseresznye az egyik legmutatósabb és nagyon finom gyümölcs, méltán nevezték az ókorban az istenek eledelének. Ha közelebbről szemügyre vesszük: szív alakúvá fejlődnek az érett szemek. Származásáról többféle teória létezik, de az eddig legkorábbi feljegyzések  az i.e. előtti 4. századból valók. Nyugat-európai sírleletekben is találtak maradványokat, így nem tudni, hogy pontosan mikor pottyant a földre, ki és mikor fedezte fel.

Az úton lévő ókori katonák legfontosabb szomjoltója és energiatartaléka volt. Nem véletlen, hisz a gyümölcs energia és víztartalma is igen magas.

Kifejezetten sok A-vitamin,  B1-, B2-, B6-vitamin, valamint C-vitamin van benne. Emellett gyümölcscukrot, fólsavat, pantoténsavat, niacint, biotint és riboflavint is tartalmaz. Ásványi anyagokban sem szűkölködik: foszfor, kalcium, natrium és kobalt tartalma jelentős. Összetétele miatt kedvezően hat a fogak és csontok fejlődésére

Arról csak ritkán esik szó, hogy a cseresznyét gyógynövényként is számon tartják. Szárából, tisztító, vízhajtó, méregtelenítő hatású tea készíthető, ami még a pattanásokkal is felveszi a harcot. A népi gyógyászatban pedig fájdalomcsillapításra, hörgőpanaszokra, náthás problémákra  és az ízületek karbantartására is használták.

A cseresznye frissen a legjobb, de jól bírja a mélyhűtést, fagyott állapotban is megmaradnak benne a vitaminok. Befőzéssel is tartósítható, de a hőkezeléssel a vitamintartalma csökken, ám a többi fontos összetevő megmarad benne.

A cseresznyefa szép erezésű, vöröses fája és gyökere kemény, értékes bútoralapanyag. Intarziák, bútordíszek, hangszerek alapanyagául szolgál, a biedermeier korában vált kedveltté.

Ha a cseresznyefa kérge sérül, gyantát ereszt, amit filckalapok keményítésére használtak. Borban feloldva pedig köhögés ellen kortyolták

A bazsalikom hazánkban inkább fűszernövénynek számít, pedig jótékony hatása és értékes összetevői megkérdőjelezhetetlenek. Nem véletlenül tartják szent növénynek, a zöldségek királyának több ázsiai országban.

Jellegzetes – egyben nagyon kellemes illatú, könnyen felismerhető, egyébként pedig az árvacsalánfélék családjába tartozik. Őshazája Perzsia, India és Ázsia más trópusi vidékei, ahol leveleit és magvait is inkább orvosi célokra használják.

Meleg, trópusi vidéken érzi magát igazán jól, de odahaza, cserépben nevelgetve nekünk sem kell lemondanunk a friss bazsalikomról.

Levele jótékony illóolajokat tartalmaz, amelyek alapvetően gyulladás gátló és antibakteriális hatásúak. Gazdag alapvető tápanyagokban és vitaminokban, sok béta-karotint, A-vitamint, és K-vitamint tartalmaz. Ezáltal védi a szervezetet az szabad gyökök és a reaktív oxigén származékok hatása ellen, melyeknek óriási szerepük van az öregedés és bizonyos betegségek kialakulásában.

Nagyon sok ásványi anyagot tartalmaz: kálium, mangán, réz, vas és magnézium van benne. A kálium fontos szerepet kap a szervezet sejtjeinek karbantartásában, rendben tartja a vérnyomást és a szívműködést.

Főként paradicsomos ételek ízesítéséhez használjuk, de érdemes kipróbálni a húsfélék fűszerezéséhez is. A bazsalikomból teát vagy főzetet is készíthetünk, úgy koncentráltabban juthatunk a hatóanyagaihoz.

Sajnos a bazsalikomra akár érzékeny is lehet, a FOODTEST azonban kimutatja, ha esetleg intoleranciát okozna. Járjon utána: 

http://old.foodtest.hu/hu/foodtest-tel-kimutathato-etelerzekenysegek-listaja

A sárgadinnye régen ismert zöldségféle, az ókori Mezopotámiában, Egyiptomban és Szíriában gyógynövényként is tisztelték. Hazánkban a 11-12. század környékén terjedt el, a török megszállás idején pedig új fajtákkal is bővült. Nem véletlen a török birodalomban mindennapos volt a sorbet nevű hűsítő ital fogyasztása, amely sárgadinnyéből készült. Ma már gyümölcsként tartjuk nyilván édes íze miatt, pedig valójában az uborkafélék családjába tartozik.

A különféle fajtáknak rendszerint különbözik színük is, sőt tápanyagtartalmuk is, de mindegyik igazi vitaminbomba és természetes gyógyszer. A sárgadinnye az egyik legjobb A- és C-vitamin vitaminforrás a B-vitaminokat nagyon jó összetételben és nagy mennyiségben tartalmazza: gazdag B6- és B3- vitaminban és béta-karotinban. A sárgadinnyében megtalálható cink, a foszfor, a kalcium, a kálium, a króm, a magnézium, a mangán, a nátrium, a réz és a vas, valamint különböző gyümölcssavak is.

A karotin a lázas és gyulladásos betegségek gyógyszere, jótékonyan hat a vékony- és vastagbélgyulladásra, felélénkíti a veseműködést, illetve a köszvény és reuma ellenszerét is rejti. Azoknak is ajánlják fogyasztását, akik menstruáció előtt fájdalmas időszakokat élnek át. Szintén béta-karotin tartalmának köszönhetően a hasi rész bármely gyulladásos megbetegedésének gyógyításában, illetve a szem egészségéért is ez az összetevő felel.

A sárgadinnye rosttartalma kifejezetten magas, ezért kiváló segítség lehet az emésztés, különösen a bél egészségének megőrzésére. Rendszeres fogyasztása helyreállítja a megfelelő gyomor- és bélműködést, tisztítja és egészségesen tartja a bélrendszert.

Csodát tesz a bőrrel is, az apróbb kiütéseket nyomtalanul eltünteti, akkor is, ha sárgadinnye kúrát tartunk, de akkor is, ha külsőleg alkalmazzuk. És persze nagyon fontos, hogy a béta-karotin tartalmának köszönhetően szépen, egyenletesen barnulhat a bőrünk!

A sárgadinnye nyersen, sütve, grillezve, desszertként elkészítve is finom csemege!

A fehér akác Észak-Amerikából származik, nálunk is jellegzetes, jelentős méretű erdőket találni. Virágának illata is nagyon kellemes – s persze sokan csak a szorgos méhek által összegyűjtött méz gyógyhatását ismerik, nem árt tudni, hogy a friss virág is igen hasznos!

A természet- és népi gyógyászat már évszázadok óta használja az akác gyönyörű, illatos virágait, de vigyázat, csak a friss nyílásban lévő fürtök hasznosíthatók. A virág illóolajat tartalmaz, főzete köhögéscsillapító, gátolja a gyomorsavképzést és enyhe hashajtó is. Kérge gyomorsavtúltengés, gyomorvérzés, bélfekély elleni gyógyszeralapanyag. A méze magas szőlőcukor tartalma miatt, azonnali energiát ad és kiválóan fertőtlenít.

Az akácvirágból szörpöt is készíthetünk, palacsintatésztában kisütve a bodzavirághoz hasonló, finom csemegét kapunk. A kozmetikai ipar is előszeretettel használja, nagyon jó gyulladáscsökkentő, így kiváló arcpakolás készíthető belőle – akár házilag.

Gyönyörű nimfából lett gyógynövény. Legalábbis a görög mitológia szerint. Állítólag az alvilág istene, Pluto beleszeretett a Minthe nevű nimfába – ám Pluto felesége ezt nem nézte jó szemmel, növénnyé változtatta a hölgyet.  Így keletkezett a menta.

Persze a mentának sok fajtája van, a leggyakrabban használt gyógynövény közülük a borsmenta és a fodormenta. Hatásuk azonos, ám a fodormenta enyhébb, kevésbé csípős.

A menta gyógyhatását már az ókorban felismerték. Emésztés- és étvágyjavítókét használták, később alkalmazták gyomor-, epe-, bélbántalmak ellen, de a borsmenta csökkenti a hányingert is. Bizonyítottan jó szélhajtó, görcsoldó, idegnyugtató, fejfájás-csillapító, fertőtlenítő, vértisztító, és hatásos a légúti megbetegedések kezelésében. A menstruációs zavarok ellen is alkalmazzák. Illóolaját hűtőkenőcsökben, rázókeverékekben viszketés mérséklésére használják. A menta számos savat, flavoinokat, magnéziumot, cinket, krómot, vasat, valamint B1, B2 és B3 vitamint is tartalmaz.

A szépségipar is felismerte már a menta jótékony hatásait, főleg illatszer, fogkrém és sampon alapanyagként használják. Nem utolsó sorban rágógumi ízesítésére is!

Levelei, hajtásvégei felhasználhatók gyümölcslevesekben, finom desszertekben, gyümölcssalátában, italokban és koktélokban frissen és szárítva.

A rekkenő hőségben mi sem hűsít jobban mint egy jól lehűtött lime-menta koktélJ

A gersli már 6000 évvel ezelőtt a legtöbb életerőt nyújtó táplálék hírében állt. Testük építésére, kondíciójuk növelésére a gladiátorok is rendszeresen fogyasztották. Mítoszok szerint Demeter, a gabonatermesztők Istennője, azt kérte az emberektől, hogy árpával mutassanak be áldozatot neki.

Később, főleg Közép-Keleten megfigyelték, hogy azokon a tájakon, ahol az árpa, akár gabona, akár liszt formájában főételként szerepel, ott szinte ismeretlen a szívbetegség! A néporvoslás kiváló „gyógyszerészeti csomagnak” tartja az árpát, mely segít elhárítani a székrekedési bajokat, sőt a daganatos megbetegedéseket is távol tartja.

A nyugati medicina atyja, Hippokratész az árpalevest ajánlotta az egészség és a vitalitás visszaszerzésére.  Az árpa, a hideg mérsékelt öv legősibb és ma is legfontosabb gabonaféléje, származási helye Tibet.

Idehaza sajnos messze nem olyan népszerű táplálék, mint amilyen fontos összetevői vannak. Az gersli igen gazdag keményítőben, fehérjékben, cukrokban, vitaminokban (A, B1, B2, B5, B6, E) és ásványi anyagokban (kalcium, kálium, foszfor, szilícium, vas), azonban nátriumban szegény.  A kovasav tartalma is magas.

Könnyen emészthető, tápláló és szelíd ízű gabona. Kutatások is kimutatták, hogy az árpa fogyasztása kedvezően hat a vércukor- és a koleszterinszintre. Rendkívüli rosttartalma miatt az emésztést kedvezően befolyásolja, emellett megnyugtatja az idegrendszert, és vizelethajtó hatása is van. Foszfortartalmának köszönhetően a szellemi munkát végezők legjobb barátja, emellett megnyugtatóan hat az idegrendszerre és vízhajtó hatású is egyben.

A legmagasabb hatóanyag a hántolatlan árpában található, de minden árpakészítményre jellemző a magas nyomelem és vitamintartalom.

Az örök élet reményében rágcsálták a koriander magot a kínaiak, de hatásai miatt egyéb hiedelmek is övezik ezt a fűszernövényt.

A hazánkban is ismert, de kevésbé használt koriander a Földközi tenger vidékéről származik, a Bibliában és a szankszrit szövegekben is csodaszerként jelenik meg mind a gasztronómiában, mind a gyógyászatban. Az ókori görögök, egyiptomiak és rómaiak elsősorban emésztésjavító, salaktalanító szerként használták, de ha hihetünk Seherezádénak, akkor afrodiziákumként is megállja a helyét!

A korianderlevél, illetve a koriandermag egymással nem helyettesíthető, eltérő illóolajokat tartalmaz. Ezek a növény minden részében megtalálhatóak, a magban elsősorban a linalool és a geraniol, a zöldje és a gyökere többek között olajsavat, cserzőanyagokat és flavonoidokat tartalmaz. A koriandermag és az illóolajok nyugtató, vízhajó, puffadásgátló és görcsoldó hatásúak, illetve segítik az emésztőnedvek termelődését is. Ma már az orvostudomány is hatékonyan hasznosítja baktériumok ellen, a legfrissebb kutatási eredmények szerint némely antibiotikumnál is erősebb baktériumellenes anyagokat is tartalmaz, fontos A- és C-vitamin forrás.

A korianderrel fűszerként főleg a keleti és indiai ételekben találkozhatunk, idehaza inkább savanyított zöldségek ízesítésére használják, pedig nagyon hatékony zsírégető és vízható növény. Levelei, magjai és gyökere is hasznosak, ízletessé tehetik ételeinket és nagyon könnyen termeszthető, igénytelen növény.

Pikáns ízük miatt jó alapanyagai a pácoknak, fűszerkeverékeknek, de sült húsokhoz, káposztafélékhez, szószokhoz, levesekhez jól illeszkedik. Ezen kívül kenyerek, pékáruk, édességek ízesítésére is kiváló. Hazánkban is beszerezhető őrölt és egész formában is – de érdemes megismerkedni a cserépben nevelt, friss formájával is.

Nagyon hasonlít az idehaza mindennapos leveszöldségként ismert petrezselyemre, vélhetőleg innen erednek a népies elnevezései: cigánypetrezselyem, kínai petrezselyem, zergefű vagy beléndfű.

Az avokádó az aztékokhoz köthető, már évezredekkel ezelőtt is afrodiziákumként tartották nyilván, pedig ennél sokkal többre is képes!

Ez a gyümölcs C- és K- vitaminban, valamint rostokban gazdag, egyben nagyon jó antioxidáns is. Az avokádó védelmet nyújthat egyes daganatos megbetegedésekkel szemben, csökkenti a koleszterinszintet, gyulladáscsökkentő hatású és hatékony a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében is!

Az avokádó semleges íze miatt édes és sós ételek alapanyaga is lehet, készíthetünk belőle salátát, krémet, mártást, levest, tejturmixot, illik a húsokhoz, halakhoz, a szendvics vagy a suschi egyik legnépszerűbb alapja, de jégkrémként és desszertként is elkészíthető.  Ázsiában grillezett formájában is elterjedt, főzni viszont nem szabad, mert ehetetlenül keserű lesz!

Érdekesség, hogy az éretlen avokádó egy két nap alatt megpuhul, beérik, ha papírzacskóba tesszük egy banán melléJ

Ritkán, de mégis előfordulhat, hogy valaki érzékeny az avokádóra, érdemes utánajárni, van-e valamilyen ételintolerancia a családban:

http://old.foodtest.hu/hu/foodtest-tel-kimutathato-etelerzekenysegek-listaja

A rozmaringot már az ókori görögök és rómaiak is nagy becsben tartották, ezzel a fűszernövénnyel a szerelem istennőjének áldoztak!  Nevének jelentése, a  „tenger harmata” nem véletlen, hisz a mediterrán tájak jellegzetes növénye. Egy legenda szerint Mária rozmaringbokron szárította a köpenyét, így változtak a fehér virágok kékké, ezért is lett a rozmaring a hűség virága, melyet évszázadokon át a menyasszonyok koszorújába fontak.

A rozmaring jótékony hatásait már az ókorban is ismerték, a diákok memóriája jelentősen javult, jót tett az emésztésnek, a rozmaring olajat pedig fájdalomcsillapítóként használták.

A természetgyógyászat és az orvostudomány kutatásainak köszönhetően ma már tudjuk, hogy a rozmaring levél illóolajok, cserző- és keserűanyagok, illetve flavonoidok találhatók. Jelentős mennyiségű kámfort is tartalmaz, melynek révén nyugtatóan hat az idegrendszerre, és kismértékben serkenti a vérkeringést is. Van benne kevés karnozolsav is, mely mikrobaölő hatású.

A rozmaring leginkább salaktalanító, emésztésserkentő és természetes vízhajtó hatásáról ismert, de jó puffadás ellen, és fertőtlenít is. Hatásos gyógyír görcsös gyomor-, bél- és epepanaszokra. Segíti az emésztőnedvek kiválasztódását, és természetes módon serkenti a zsírok lebontását. Illóolajai jótékony hatással vannak az anyagcsere-működésre is, valamint erősítik a betegség során legyengült szervezetet.

Az olasz Catania egyetem kutatói azt is kimutatták, hogy a rozmaring hatóanyagai védik a bőrt az öregedéstől, a New Jersey egyetemen pedig azt bizonyították be, hogy a mellrák megelőzésében is hatékony, mivel a daganatos betegség kialakulásáért felelős ösztrogénszintet képes egyensúlyba hozni.

A számos jótékony hatással bíró növényt a többi fűszerrel ellentétben érdemes sokáig főzni az ételben, mivel erősebb rostjaiból csak így oldódnak ki az értékes anyagok.

A rozmaringot érdemes a konyha ablakban vagy a konyhakertben nevelgetni ugyanis a friss rozmaringlevelek aromája sokkal erőteljesebb, mint a szárított fűszeré.

Az eredeti zöld tea a Camellia sinensis nevű növényből készül, alapvetően Ázsiában népszerű, de egyre jobban kedvelik a nyugati országokban is. Ez épp az élettani hatásainak köszönhető, hisz erősíti az immunrendszerünket, hatékony segítséget nyújt a rákmegelőzésben, a fogszuvasodás és a fogínybetegségek megelőzésében, valamint nagyon jó hatással van a szívünkre, érrendszerünkre és emésztőrendszerünkre is.

Antioxidáns tartalmának köszönhetően igen nagy segítséget nyújt a méregtelenítésben, kávé helyett pedig kifejezetten ajánlott a frissítő hatása miatt.

A fekete teával ellentétben a zöld tea egyáltalán nem erjesztett, mivel a szüret után nem sokkal gőzölik vagy melegítik a leveleket. Ezzel leállítják az erjedési folyamatot. Ezután formázzák, szárítják és válogatják.  A legmagasabb kategóriájú teák feldolgozását kézzel végzik.

Általános tévhit, hogy a szűztea egy különleges növény! Azért szűz a neve, mert a legfiatalabb leveleket szedik le és érintetlenül, kezelés és beavatkozások nélkül szárítják. Tehát ugyanúgy zöld tea, mint az összes többi, zöld tea néven ismert készítmény. Természetesen nagyon értékes és a szűz tea rendszeres fogyasztása valóban rendbe rakja a bélműködést, méregtelenít, salaktalanít. De azt tudni kell, hogy a különböző teafajtákat nem azért nevezik el különbözőképpen, mert más teacserjéről származnak, hanem azért, mert más feldolgozási eljárást alkalmaznak. A fehér tea például még a császári időkből kapta a nevét, ugyanis a teacserjéről csak az első kis hajtáslevelet és a friss rügyet szedik le, abból készítenek teát. Gyakorlatilag ez is egyfajta szűztea. Ha pedig csak magát az apró rügyeket szüretelik, akkor azt ezüst teaként hozzák forgalomba.

Természetesen ez egyik zöld tea értékéből sem vesz el, hisz kísérletek, kutatások bizonyították már, számos jótékony hatását. Az viszont előfordulhat, hogy intoleránssá válik a szervezetünk, ilyenkor elsősorban hasmenést, görcsöket okozhat, érdemes odafigyelni az intő jelekre és utánajárni, hogy mire érzékeny a szerveztünk

A karalábét a magyar gasztronómia inkább leves hozzávalójaként hasznosítja, pedig sokféleképpen elkészíthető, nyersen és finom és nem utolsó sorban nagyon értékes zöldség.

A káposztafélék családjába tartozik, észak-európai eredetű növény, igénytelen, konyhakertben is termeszthető és egész évben kapható. Persze a kiválasztásnál nagyon oda kell figyelni, mert csak a zsenge gumók finomak, ha túl nagyra nő, azaz túl sokáig van a földben, vagy túl sokáig tároljuk, akkor fás, azaz ehetetlen lesz.

Szervezetünk számára nagyon hasznos, hisz növényi rostban gazdag, ásványi anyag tartalma pedig jelentős: kálium, kalcium, magnézium, foszfor, leveleiben sok a vas és a karotinoid található. Vitamintartalma sem elhanyagolható: C, A, B1, B2, B6-Vitaminokat tartalmaz. A színe nem befolyásolja az élettani hatását, összetevőit.

 A karalábénak méregtelenítő hatása is van, így nem csak gyomor- és bélrendszer kímélő menük fontos része lehet, hanem fogyókúrázóknak, diétázóknak is ajánlott, – akár főételként, akár köretként. Méregtelenítő hatásával pedig szépíti a bőrt is.

Mielőtt  a “zöldet”, vagyis a karalábé levelekét rutinból kidobnánk, gondoljuk végig mire szeretnénk felhasználni a növényt, ugyanis a karalábé levele ízesítőként, vagy töltve, főételként is ízletes, egészséges!

A karalábé nagyon jól fűszerezhető lestyánnal, szerecsendióval, petrezselyemzölddel, kaporral vagy fehérborssal is.

Bárhol összefuthatunk a nagy csalánnal, legyen az kiadós séta a hegyekben, a mezőn, a folyók vagy tavak partján, vagy csak egy nagyvárosi parkban. Biztos, hogy mindenkinek volt már kellemetlen találkozása a csalánnal, amikor az ártatlannak tűnő zöld levelek csúnyán megcsípték. De talán épp ebben rejlik az ereje.

A csalán gyógyhatásáról már az időszámítás előtti századokban is tudtak, igaz, akkor főleg kígyómarásra, a méreg eltávolítására használták. Mára a kutatásoknak köszönhetően kiderült, hogy nagyon értékes vadnövény a szénanátha, az ekcéma és egyéb bőrproblémák kezelésében is. Emellett évszázadok óta használják reumás fájdalmakra, húgyúti betegségekre, vízhajtóként,  méregtelenítőként és koleszterincsökkentőként is.

A növény A-, B-, C-, K-, U-, P- vitaminok mellett számos ásványi anyagot, vasat és szelént, valamint értékes flavonoidokat és savakat tartalmaz. Ennek köszönhető számos áldásos hatása. Mi magunk is szedhetünk csalánt, de kesztyű nélkül inkább ne próbáljuk meg!

A csalán leveléből odahaza teát, tinktúrát, főzetet, borogatást készíthetünk, valamint felhasználhatjuk salátában, főtt ételekben is. A túlzott csalántea fogyasztásától azonban óvakodjunk, meggyötörheti a beleket!

 A csípős növény áldásos hatására már a szépségipar is felfigyelt, hisz nem csak a méregtelenítő- és fogyókúra részeként ajánlják, számos krém, hajsampon, hajszesz alapanyaga.

Az almaecetet 2 ezer évvel ezelőtt csodaszerként tisztelték jótékony hatása és sokoldalú felhasználhatósága miatt, a görögök és a rómaiak mágikus erőt tulajdonítottak neki, Kínában pedig az élet jelképévé vált.  Szinte minden ismert ősünknek van saját története az almaecettel, volt, aki hadjárataira is magával vitte szerencsehozóként, volt, aki almaecetes vízben fürdött – így tartósítva fiatalságát.

Az ókoriak húsok és zöldségek tartósításához kezdték használni, amikor rájöttek, hogy az alkoholtartalmú italok levegő hatására megsavanyodnak és folyamat során ecetsavvá alakulnak. Később gyógyító hatásaira is felfigyeltek, ma pedig inkább finom fűszerként alkalmazzuk – elsősorban salátákhoz, halételekhez, szárnyasokhoz illik, de a sütemények is omlósabbá válnak tőle.

Az utóbbi két-három évtizedben vált ismét népszerűvé az almaecet a gyógyfüvek, természetes gyógymódok kedvelőinek körében. Nem csoda, hisz az almaecet összetevői nagyon pozitívan hatnak a szervezetre: a benne lévő pektin serkenti az emésztést, csökkenti a koleszterint, a gyomorra és a bélrendszerre is jó hatással van. Bár savanyú, a szervezetben bázikus kémhatást vált ki, lúgosító kúrákhoz is ajánlják.  Összetevői a vitaminok, A-,B-,C-,E- vitaminok az anyagcseréért, keringésért, külső-belső védelemért felelősek, ezen kívül a vas, nátrium, kén, szilícium, amelyeket ugyancsak tartalmaz az almaecet, melyek az immunrendszerre, a csontokra és a bőrre vannak jó hatással.

A fogyókúrák elengedhetetlen kelléke az almaecet, nagyon hatékony a méregtelenítésben és salaktalanításban. Elősegíti a keringést, erősíti a hajat, ápolja – enyhén dörzsölő mozdulatokkal pedig egyenesen ránctalanítja a bőrt. Azoknak, akik fogyni szeretnének, étkezés előtt érdemes almaecetes vizet inni. Álmatlanság, alvászavar esetén lefekvés előtt, mézzel ízesített almaecetes vizet fogyasszunk, de jót tehet a fáradt szemeknek is, ha borogatásként alkalmazzuk.

Az almaecetben lévő ásványi anyagoknak köszönhetően a szobanövények is jobban fejlődnek, ha időnként az öntözővízbe is teszünk almaecetet – és természetesen a háziállatoknak is nyugodtan adható.

Nem utolsó sorban biotakarítószernek tartják a különböző ecetfajtákat, így az almaecetet is. Valóban, csíraölő és fertőtlenítő hatása miatt kedvelt, a lerakódott vízkövet és zsírt is feloldja.

Ausztráliában a banánt a jókedv gyümölcsének tartják, ha jobban belegondolunk, még az alakja is egy mosolygó szájra hasonlít. A nevét persze nem érdemtelenül kapta, hisz a  köznyelvben boldogsághormonnak nevezett dopamin jelentős mennyiségben található meg a banánban, de nem csak a jókedvünket hozza meg, a pihentető alvásban is segít a triptofán és a tirozin nevű aminosavaknak köszönhetően.

A csodatevő banán története több ezer évre vezethető vissza, a buddhista iratok már időszámításunk előtt 600 évvel említést tesznek róla. Igaz, akkor még alig egy ujjnyi méretű volt – mai méreteit a nemesítésnek köszönheti. Eredendően az íze miatt kedvelték meg, de az idők során számos jótékony hatására is felfigyeltek.

Bizonyított, hogy a banán fehérjét, rostot, szénhidrátot, káliumot, magnéziumot, kálciumot és cinket is tartalmaz. Emellett az öregedés ellenszerének is tartják, hisz A-, C- és E-vitamin tartalmával regenerálja a sejteket. A B6-vitamin tartalmának köszönhetően pedig a stressztűrésben lehet segítségünkre.

Akárhogyis, a banán az egyik legértékesebb gyümölcs – főleg a szürke, kedvetlen, álmosító napokon! Ha mással nem, hát az ízével biztosan feldob!

Persze előfordulhat, hogy valaki érzékeny a banánra, ennek érdemes utánajárni: http://old.foodtest.hu/hu/foodtest-tel-kimutathato-etelerzekenysegek-listaja

Beleink legjobb barátja a csicsóka, amely régen egyet jelentett a szegénységgel, főleg az elszegényedettek fogyasztották -  hisz szinte bárhol megterem, nagyon igénytelen növény. Manapság azonban ismét felfigyeltek a csicsóka jótékony hatásaira.

Ez a fura növény a napraforgók családjába tartozik, de a gyökerét fogyasztjuk, így az íze inkább az édesburgonyáéra hasonlít.  Az egyik legfontosabb élettani hatása: helyreállítja a bélflórát. A zöldségben található inulin egy olyan folyékony növényi rost, amelyet az emberi szervezet nem tud megemészteni, ugyanakkor a hasznos bélbaktériumok tápanyaga. Így gyakorlatilag a csicsóka a legtermészetesebb prebiotikum, antibiotikumos kezelés után kifejezetten hasznos, de ételintolerancia esetén is ajánlott a fogyasztása a bélbolyhok mielőbbi gyógyulása érdekében.

Emellett cukorbetegeknek kifejezetten ajánlott a fogyasztása, mivel a benne található szénhidrátok fruktózzá alakulnak és felszívódásához nincs szükség inzulinra – így természetesen segítség a diétában is.

Számos kutatás bebizonyította a csicsóka vastagbélrák megelőző hatását, a mellrák kialakulásának rizikóját is csökkenti. Jó hatással van a koleszterin-szintre, a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, valamint a magas vérnyomás mérséklésében is hatékony.

A csicsókát nagyon sokféleképpen elkészíthetjük: krémlevesként, köretként is megállja a helyét. Ráadásul bárhol vásároljuk, biztosak lehetünk benne, hogy bio. Ennek a növénynek nincs kártevője vagy betegsége, emiatt teljesen tiszta vegyszermentes élelmiszer.

A csicsókában esszenciális aminosav, C-,B1-,B2-vitamin, niacin, béta-karotin, cink, kálium, kalcium, foszfor és magnézium is található.

A kagyló nem mindennapos menü hazánkban és a fogyasztókat is megosztja, vannak, akik nagyon szeretik és vannak, akik nagyon nem. Pedig a tengerparton élők számára ez ugyanolyan táplálék, mint idehaza például a csirkemáj. Az új-zélandi zöld kagyló pedig egy igazán különleges fajta, nem csak finom, de a többi kagylóhoz viszonyítva nagyon jó élettani hatásai vannak! Ezt már az új-zélandi őslakosok is tudhatták!

A tudomány akkor figyelt fel a zöld kagylóra, amikor kiderült, hogy a tengerparton élő maorik egyáltalán nem szenvedtek reumás, ízületi fájdalmaktól. A legidősebb őslakosoknak sem voltak ilyen problémáik, miközben a szárazföld belsejében élő lakosok ízületei igencsak megkoptak, az idősebb emberek épp úgy panaszkodtak a derék, térd, csukló és gerinc fájdalmakra, mintha bárhol máshol élték volna le életüket. Az életvitel és elfogyasztott ételek vizsgálatakor derült ki, hogy a tengerparton élők szinte naponta ettek taréjos zöld kagylót, míg a vízparttól távolabb élők sokkal ritkábban.

A zöldkagyló több mint 40 éve a rákkutatás kapcsán is az érdeklődés középpontjába került, de a daganatok kezelésben nem értek el meghatározó eredményt. Ugyanakkor a világszerte indított kutatások során bebizonyították, hogy az új-zélandi zöldkagyló szokatlanul nagy arányban tartalmaz glukozaminglikánt (GAG), amely az ízületek működéséhez elengedhetetlen kenőanyag egyik legfontosabb alkotóeleme. Kovasav tartalma a csontokat és a kötőszöveteket erősíti, emellett C-,E-, B6-, B12- vitaminokat, folsavat, ásványi anyagokat tartalmaz. Mint a legtöbb vízi élőlény, a zöldkagyló is gazdag többszörösen telítetlen Omega-3 zsírsavakban, amelyeknek gyulladáscsökkentő hatása közismert. Összetevőinek köszönhetően hatásos segítséget nyújt a porckopás, porckorongsérv, a sportsérülések, ízületi gyulladások és reuma kezelésében.

A frissen halászott zöldkagylóért egészen Új-Zélandig kellene utazni, így inkább az értékes tengeri élőlényből készült krémeket és étrend kiegészítőket ismerik világszerte.

Egykor mérgező bogyóként tartották számon az értékes zöldségfélét

A paradicsom története az aztékokhoz köthető, őshazája Közép-Amerika. A közhiedelemmel ellentétben nem Kolumbusz fedezte fel az aztékok által afrodiziákumnak tekintett növényt, hanem 1519-ben a spanyol konkvisztádor, Cortez, az ő jóvoltából jutott el Európába, ahol eleinte inkább kerti dísznövényként.  A középkori Európában sokáig mérgezőnek vélték a paradicsomot, mivel az akkoriban használt ón tányérokból valóban mérgező anyagokat vont ki a zöldség és néhány haláleset is történt. A szegényebb rétegek, vagyis a fa tálakból étkező lakosság körében azonban igen nagy népszerűségre tett szert a paradicsom. Nagyon sokáig övezte hitetlenkedés a paradicsomot, csak a 19 század elejére fogadták el világszerte ezt az értékes zöldséget. A paradicsom  egy Robert Gibbon Johnson nevű ezredesnek köszönheti, hogy ma már nem mérgező dísznövényként tartják számon. A bátor katona 1820-ban, megelégelve a paradicsomra szórt hamis átkokat, a salemi városháza előtt, hatalmas tömeg előtt, tisztes mennyiségű paradicsomot evett meg, s bár a helyi tűzoltózenekar gyászindulót játszott az ezredes mutatványa alatt, Johnson életben maradt, és a paradicsommal szembeni ellenállás lassacskán oszlani kezdett.

Ma már tudjuk, hogy számos jótékony hatása van az egykor rettegett zöldségnek. A paradicsomban lévő likopinek, karotiniok és más értékes anyagok zsírban oldódnak, ezért nagyon hasznos diéta, fogyókúra, tisztító kúra idején. A rostokban dús zöldségben B1, B2, C-vitamin, kálium, magnézium, kalcium, vas, foszfor, cukor, citromsav, almasav és egyéb ásványi anyagok is találhatók,  ezért gyakorlatilag naponta ajánlott a fogyasztása.

Persze a nyári kedvencünk íze kora tavasszal még nem az igazi, többnyire fóliában, üvegházban termett - de a 100%-os paradicsomlevek, vagy a biokertészetből beszerzett példányok ugyanolyan értékesek, mint a frissen szedett, napon érett zöldség.

A paradicsomot valamilyen formában érdemes egész évben fogyasztani, mivel erősíti a sejtek megújulását, a sejtanyagcserét, védi a nyálkahártyát, véd a fertőzések ellen, segít egészségesen tartani bőrünket, javítja a hangulatot, elősegíti a pihentető alvást, fokozza a hormonelválasztást, segíti a kötőszövetek megújulását, erősíti a szívet, vizelethajtó hatású és nem utolsósorban nagyon jó hatással van az emésztőrendszerre, hasznos segítség székrekedés esetén is.

A paradicsom egyébként külsőleg is hatékony, arcbőrünket hidratálja, fokozza a feszességét is. A paradicsomkarikákat önmagában is használhatjuk, de pakolást is keverhetünk belőle joghurttal, mézzel vagy kefirrel.

Lehet pici sárga, fürtös piros, kicsit hosszúkás vagy paprikára emlékeztető – mindegy milyen, szinte nincs olyan, aki ne szeretné, hisz önmagában is nagyon finom, de ezerféle ételhez tálalható. Színei pedig vidámságot sugallnak.

A pásztortáska legismertebb tulajdonsága a vérzéscsillapító és véralvadást segítő hatása, flavonoidokat, kálium és kálcium sókat, kolint, tiramint és vérzéscsillapító peptideket tartalmaz. A növényt gyulladáscsökkentésre is használják, de magas káliumtartalma miatt vizelethajtóként is megállja a helyét.

Jó hatással van a női bajokra, segít megfékezni az orrvérzést, de egyéb belső vérzések esetén is hatásos gyógynövény. Mégis egyszerű gyomnövényként ismerjük! Biztos, hogy mindenki látott már pásztortáskát, hisz szinte bárhol kinő, a réteken tömegesen találhatók. Április, májusban virágzik, virágos leveles szárának felső részét szokták nyáron begyűjteni.

A káposztafélék családjába sorolják, pedig egyáltalán nem hasonlít egyik káposztafajtára sem. Sőt, a látszólag egyszerű gaz az egészségre gyakorolt hatása mellett szúnyogirtóként is funkcionál. Magvai a nedves környezetben egyfajta viszkózus anyagot bocsátanak ki, ehhez a rovarok hozzá ragadnak és végül elpusztulnak.

Persze a gyógyszeripar inkább az emberre gyakorolt hatása miatt kedveli a pásztortáskát, főleg cseppek és tabletta formájában készítik el, de teát is főzhetünk a begyűjtött virágokból.

A kígyófűnek is nevezett lándzsás útifűről általában a gyógyszeres üveg és a sötét szirup jut eszünkbe, köhögéscsillapító szirupként ismerjük, pedig sokkal több gyógyhatása van a fehér virágú gyógynövénynek.

Elsősorban köptetőként alkalmazzuk, nagyon erős gyulladáscsökkentő és nyákoldó hatásának köszönhetően. Hatékony segítséget nyújt az influenza szezon idején a köhögés és torokfájás megszüntetésében.

Nem árt tudni, hogy a gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően fej- fül- és fogfájásra is alkalmazható. Őseink már évszázadokkal ezelőtt kitapasztalták, hogy a lándzsás útifű hatékony sebgyógyító, akár égési sebekre, csípésekre is jó. Emellett segít az emésztési zavarok helyreállításában, csökkenti a gyomorégést, vérzéscsillapításra is alkalmas!

A lándzsás útifűvel főleg árokparton, rétek és legelők szélén találkozhatunk. Bár leveleit magunk is leszedhetjük és száríthatjuk, de aki bizonytalanabb növényismerettel rendelkezik, inkább a szárított verziót keresse a patikákban. Abból főzetet, teát, szirupot és krémet is készíthet.

A tej az egyik leggyakoribb és legértékesebb élelmiszer, de számos előnyös tulajdonsága ellenére sokan érzékenyek rá. A laktóz intolerancia a tejcukor emésztéséhez szükséges laktáz enzim hiánya miatt alakul ki.

A világon legalább minden tizedik ember küzd ezzel a problémával. A laktóz érzékenyek tünetei: puffadás, alhasi fájdalom és hasmenés tej fogyasztása esetén. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy ilyen tüneteket nem csak a laktóz érzékenység, hanem egyéb étel intolerancia is okozhat! 

A cayenne-i bors valójában a csípős ízű chilipaprika durva őrleménye, a tupi indiánoknak köszönheti nevét, de a dél-amerikai Cayenne városról kapott elnevezéze került be a köztudatba. Csak ritkán használjuk ételeink fűszerezésére, mert igen csípős, ám gyógynövényként annál inkább elterjedt. 

A cayenne-i bors A-. B és C-vitamin forrás, ezért hasznos a szem egészségétől az immunműködésen át a méregtelenítésig mindenre. Magas kalciumtartalmának köszönhetően jót tesz a csontoknak, a káliumtartalma pedig a szívünknek. Kutatások szerint a cayenne-i borsban koncentrált kapszaicin is van, amely hasznos fájdalomcsillapító, jó a szív-, és érrendszeri betegségek megelőzésére, és gátolja a fekélyek kialakulását és gyulladáscsökkentő is egyben.

A szárított paprikát gyógyászati és étkezési célokra egyaránt alkalmazzák. Bőrizgató tulajdonsága miatt a cserjés paprika növeli a vérbőséget, javítja vérkeringést reumás és ízületi gyulladás esetén.

A maják nagyon korán felfedezték a chilipaprika jótékony hatását: úgy tartották, hogy a csípős paprika megszünteti a hasmenést, a görcsöket, illetve a fogíny megbetegedéseit. Az aztékok pedig átpasszírozták, és a paprikapéppel borogatták fájó, meghúzódott izmaikat, törött csontjaikat.

Ma már a szépségipar is előszeretettel használja alapanyagként – nem véletlen, hisz keringésjavító hatása segít a méregtelenítésben - akár belsőleg léböjtkúrák részeként, akár külsőleg, krémekben, olajokban. Aki például használt már cayenne-i borsos masszázsolajat, nagyon jól tudja, hogy pillanatok alatt kivörösödik tőle a bőr, gyorsan hat. Ugyanakkor előfordulhat cayenne-i bors érzékenység is, figyeljen a tünetekre! 

Válogatós, étvágytalan, hasi fájdalomra panaszkodó, ekcémás, fáradékony, figyelemhiányos gyerekek szülei sokszor éveken át kétségbeesetten keresnek megoldást a problémákra, holott, lehet, csupán egy-két alapanyagot kellene kihagyni az étrendből, s a problémák „maguktól” megoldódnak – idézi dr. Májer Éva gyermek-gasztroenterológus szakorvost a Magyar Preventív Gasztroenterológiai Társaság közleménye.

További részletek itt:

http://www.medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/egeszseges_etelektol_is_lehet_beteg_a_gyerek

A körömvirágból házilag is könnyen készíthetünk krémet, amely megvédi a bőrünket a hideg széllel szemben. Persze télen  csak a szárított verzióhoz juthatunk hozzá. Mégis érdemes megpróbálni, hisz teát, főzetet, tinktúrát és kenőcsöt is készíthetünk belőle.

A körömvirág évszázadok óta kiemelkedő helyet foglal el a gyógynövények között, azon gyógynövények közé tartozik, amelyek a rák és a rákszerű daganatok esetén segítenek. Vidéken, mint kerti növényt termesztik, de vadon is előfordul.

Tudományosan igazolt, hogy hatékony ellenszere a daganatoknak, a májbetegségnek, a lábgombának, a visszereknek, vénagyulladásnak, de nagyon jó szolgálatot tesz a gyomor és bélrendszeri betegségek gyógyítása esetén is.

A tea, ha rendszeresen fogyasztjuk, vértisztító hatású, javítja a keringést, tisztító hatású és elősegíti a sebek gyógyulását, gyomorgörcs esetén is hatásos. A körömvirágból készült kenőcs segít a vénagyulladás, visszérfekély, sipoly, égési seb és fagyás esetén, valamint a műtéti hegek is gyorsabban gyógyulnak tőle. Házi kenőcsöt egyszerűen, jó minőségű disznózsírból és a körömvirágból készíthetünk. A felforralt zsírba tesszük a körömvirágot, állni hagyjuk legalább fél napot, majd leszűrjük és az így kapott kenőcsöt felhasználjuk.

Érdekesség, hogy régen időjósként tartották számon a körömvirágot. Őseink megfigyelték, hogy ha reggel 7 óra után sem nyitotta ki szirmait, akkor aznap bizony esett az eső. 

A sokoldalú ginzeng egyre inkább elismert gyógynövény. Megállja a helyét a koffeintartalmú italok helyettesítőjeként, az egyik legnagyobb előnye, hogy nem növeli a vérnyomást. Ugyanakkor rövid idő alatt is gyorsan feltölt energiával.

A ginzeng gyökerét Ázsiában már 5000 évvel ezelőtt is tonizáló szerként használták, a növényt szinte mitikus erővel ruházták fel az évezredek során, így például az életet meghosszabbító, betegségek ellen védő gyógyszerként és nem utolsó sorban afrodiziákumként tartják nyilván.

A távol-keleti növény gyökerét nem csak a gyógyszeripar, hanem a szépségipar is előszeretettel dolgozza fel. A ginzeng általános szervezeterősítő hatását szakértők is elismerik, így alkalmazható a munkateljesítmény fokozására, a koncentráló képesség növelésére, betegség utáni lábadozásokban, fáradtság, kimerültség esetén, immunerősítésre, érelmeszesedés és szembetegségek ellen.

A növény különlegessége, hogy árnyékban fejlődik, a napsütést nehezen tűri. Idehaza a ginzeng inkább tea, étrendkiegészítő vagy egyéb feldolgozott formában található meg. Ritkán, de előfordulhat az is, hogy valakinek nem bírja a szervezete, így kialakulhat ginzeng intolerancia is.

Itt található a foodtesttel kimutatható étel érzékenységek listája: http://old.foodtest.hu/hu/etelerzekenysegek

„Szója fasírt, szója bab, szólj a nővérkének…” Sokunknak ismerős lehet a régi Hofi vicc. Ráadásul manapság is megoszlanak a vélemények: sokan ellenzik és legalább ugyanennyien pártolják a szója fogyasztását. 

Amit biztosan tudunk a sok vitát kiváltó növényről, hogy már legalább 5 ezer éve termesztik. Frissen nagyon sok aminosavat, telítetlen zsírsavat, lecitint, B1, B2, A, E, K vitamint, valamint foszfort és meszet is tartalmaz. Ugyanakkor az még egyetlen kutatásból sem derült ki, hogy változnak-e a szója összetevői a szárítás következtében.

Mindenesetre a természetgyógyászok, kutatások és a népi megfigyelések is azt támasztják alá, hogy a szója jó hatással van a koleszterin szabályozására, enyhíti a menopauza tüneteit és csökkenti a csontritkulás kockázatát is. Ezenkívül az ízületi betegségek kezelésében hasznos és a cukorbeteg számára is ajánlott – hisz lassan felszívódó szénhidrátot tartalmaz. A szójából készített tejet például kifejezetten ajánlják a dietetikusok laktóz-érzékenység esetén, hisz megfelelő mennyiségű fehérjét tartalmaz. Ugyanezért ajánlják vegetáriánusoknak is, hisz a húsokban lévő fehérje pótolható a szójából készült ételekkel. 

Érdekesség, hogy a Kelet-Ázsiában honos, hüvelyesek családjába tartozó növénynek mindössze 2%-át fogyasztják az emberek. A szójababból kipréselt olajat étkezési célra használják , a megszáradt szójababot pedig takarmányként hasznosítják. 

Persze azt sem árt tudni, hogy előfordulhat szója érzékenység, intolerancia is, bár szerencsére igen ritkán!

A cukkíni származásáról több legenda is kering, vannak, akik szentül hisznek abban, hogy a tök és az uborka keresztezéséből jött létre. 
Botanikusok tanulmányai szerint azonban a cukkíni Közép-Amerikában őshonos, ahol valószínüleg már időszámításunk előtt több ezer évvel is fogyasztották, az indiánok „askutasquash” –nak nevezték. 
Egyes feltételezések szerint a XVIII. századi Olaszországban alakult ki az a gyakorlat, hogy a tököt már a teljes kifejlődés előtt leszedték, s így született meg a „tököcske”, vagyis a cukkíni elnevezés. 

Bárhonnan is származik, a cukkíni tagadhatatlanul egészséges, C-vitamin tartalma mellett magas víztartalommal bír, tele van antioxidánsokkal, magnéziumot és foszfort is megfelelő mennyiségben juttat a szervezetbe, a héja pedig béta karotint tartalmaz.

Megfigyelések szerint a cukkíni jó hatással van a koleszterinszintre, csökkenti a magas homocisztein szintet is, amely a trombózisban vagy agyi érbetegségben szenvedők esetében szokott megemelkedni. 

Nem utolsó sorban pedig kiváló táplálék fogyókúrázóknak is, hisz magas víztartalma miatt alig van benne kalória. Húsok mellé egészséges zöldségköretet készíthetünk belőle, de önmagában is fogyasztható grillezve, rántva, vagy a hagyományos húsos pörkölthöz hasonlóan elkészítve. A cukkini szép, sárga virágát nyersen, salátának ajánlják. 

A mák fogyasztása Ázsiából ered, de ma már kifejezetten népszerű egész Európában, sőt, világszerte elismerik különleges hatását. 

Az apró fekete mákszemek nagyon sok ásványi anyagot rejtenek magukban, de megtalálható a mákban a magnézium, kálium, kálcium, vas és a foszfor, hasznos zsírsavakat, aminosavakat, valamint B1, B2, B6 és E-vitamint is tartalmaz. 

A mákból készült szerek, kifejezetten ajánlottak, ha szeretnénk lassítani az öregedést. Egyszerre védi a csontjainkat, óvja a belső szerveinket, ápolja az idegrendszert, a vérereket és a bélrendszert is. 

A gyógyszeripar is számos pirula előállításához használja a mákot, a morfium alapanyaga. 

Az alma igencsak jelentős vitamin- és ásványi anyag forrás. Tartalmaz B1, B2, B6-vitaminokat, folsavat, C-vitamint, kalciumot, vasat, magnéziumot,foszfort, káliumot, és cinket is.

Az alma értékes rostanyaga a pektin, ami javítja az emésztést, és béltisztító hatású. Ahogy a népi mondás is tartja, „Napi egy alma, az orvost távol tartja”.

Q10 - divatos, mindennap hallunk róla, de tudjuk-e, hogy mit jelent? A Koenzim Q10 egy kinonvegyület, amelyet a szervezet állít elő, minden élőlényben és nagyon sokféle táplálékban megtalálható. A csodaszerként kikiáltott koenzimet több mint fél évszázada izolálták, azóta számos „jó tulajdonsággal” ruházták fel. Nem véletlenül!

Az egész szervezetünk energiaellátását a Q10 koenzim szabályozza, kb. 30 éves korig maga a szervezet állítja elő a kellő mennyiséget, de az idő múlásával egyre kevésbé termelődik a koenzim. 

Érdemes pótolni, hisz általánosan ajánlott: szívelégtelenség, szívizomgyengeség, magas vérnyomás, szívritmuszavar esetén, a fogíny és a fogak egészséges karbantartására, idegek védelmére, rák és szívbetegségek megelőzésére, vagyis a teljes szervezetünk védelmére. 

A növényi eredetű élelmiszerek közül a brokkoli és a spenót tartalmaz jelentős mennyiségű Koenzim Q10-et, a finomítatlan növényi olajok közül pedig a szójabab olaj és a pálmaolaj. Az állati termékek közül a marha, sertés, csirke és halak húsai, főleg a szervi húsok, mint a szív és az izmok.

 A grapefruit nagyon sok C és E vitamint és bioflavonoidokat tartalmaz. Kicsit keserű ugyan, de klinikai vizsgálatok szerint több száz féle baktérium és vírus, számtalan gombafaj és paraziták ellen is hatásosnak bizonyult. 

Ugyanakkor van olyan összetevője, amelyre érzékeny lehet az emberi szervezet, a nagy mennyiségű grapefruit fogyasztása előtt érdemes utánajárni, nehogy ételintolerancia alakuljon ki Önnél vagy a család bármely tagjánál. 

A dió jótékony hatása megkérdőjelezhetetlen. Népi megfigyelések szerint a növények, főleg a gyümölcsök arra a szervre hasonlítanak, amelyikre jó hatással vannak. Ezek alapján a dió az agyunkat táplálja leginkább, persze az kétségtelen, hogy az egész szervezetünkre nagyon jó hatással van, a gyógyszer- és a kozmetikai ipar is számos készítményben hasznosítja. 

Nagyon jó ásványi anyag és C, A, E, K vitamin forrás, serkenti az emésztést, normalizálja a koleszterinszintet, tisztítja az ereket, csökkenti a vércukor-szintet, a legújabb kutatások szerint fontos szerepe van a rák megelőzésében. 

Nem utolsó sorban: nagyon finom! Vidám hétvégi, családi program lehet a diószedés, diótörés – na és persze a diós süti elkészítése:-)

Sajnos előfordulhat dió intolerancia is, de szerencsére csak nagyon ritkán alakul ki. 

A méz az egyik legősibb gyógyhatású élelmiszer. Legalább 70 -féle gyógyhatása ismert, 11 -féle vitamint, 30 -féle ásványi anyagot és legalább 19 -féle aminosavat tartalmaz. 

Gyulladáscsökkentő hatása mellett fokozza a teljesítőképességet, javítja a szervezet oxigénellátását, jót tesz az étvágynak, antioxidáns így méregtelenítő hatású, kezdvezően hat az izmokra, a szívünk legjobb barátja. Emellett sebek kezelésére, haj- és bőr ápolására is kiválóan alkalmas. Nem véletlenül, hisz a legkülönfélébb növények szerves része kerül a mézbe a szorgos méhek által. 
Sajnos épp ezért allergiás reakciót válthat ki, sőt ételintoleranciát is okozhat. Gyermekorvosok nem is ajánlják a méz fogyasztást 1 éves kor alatt. 

Járjon utána Ön is, hogy családjának és saját szervezetének valóban jót tesz-e a méz?

Az ételérzékenység áttételesen depressziót, a mentális problémák pedig rendszeres fejfájást okozhatnak.

Egy német tanulmányban kettős vak kontrollos placebo kísérlettel keresték a kapcsolatot az ételintolerancia és a mentális problémák között.  A kísérlet kimutatta, hogy az ételallergének magukban is súlyos depressziót, idegességet, ingerültséget, motiváció hiányt és számos mentális megbetegedést okozhatnak.

Persze ezeket a tüneteket sok egyéb szervi probléma is okozhatja, de ha az orvosok nem tudnak magyarázatot adni és Ön nem szeretne gyógyszereken élni, jelentkezzen ételintolerancia vizsgálatunkra.

Általános tévhit, hogy csak a finomított liszt és a fehér cukor egészségtelen, de sajnos azok, akik ezen élelmiszerekre érzékenyek, ugyanúgy szenvednek a nádcukor vagy például a teljes kiörlésű liszt hatásaitól is. 

A fokhagyma gyógyhatása kétségtelen, elsősorban ereinket, szívünket védi, erősíti az érfalakat. Összetevői áldásos hatással vannak a gyomor és bélproblémákra is! S persze nem a jellegzetes szagával, hanem a picike gerezdekbe rejtett alkotóelemeivel pusztítja el a baktériumokat, vírusokat! 

Sajnos létezik fokhagyma érzékenység is - bármennyire finom, előfordulhat, hogy Önnek panaszokat okozhat ez a csodálatos növény. Ha megmagyarázhatatlan tüneteket észlel, járjon utána, mi lehet az oka.

Minden konyhában megtalálható, átlagos, szinte mindennapos fűszer, ám az összetéveszthetetlen íze és illata mellett nem szabad megfeledkezni számos áldásos hatásáról sem! 

A legfrissebb kutatások szerint nagyon hatékony a cukorbetegség kialakulásának megelőzésében és a diabétesz kezelésében is. 

A fahéj kérge kálciumot, krómot, rezet, jódot, vasat, mangánt, foszfort, káliumot, cinket, továbbá A, B1, B2 és C vitamint tartalmaz, amelyeknek fontos szerepük van a cukorbetegség megelőzésében és kezelésében is. Segíti a véráramban lévő szénhidrátokból kivont cukormennyiség szabályozását, de nemcsak a szervezetben lévő alapvető enzimeket aktiválja, hanem arra is ösztönzi sejtjeinket, hogy hatékonyabban reagáljanak az inzulinra. 

Ez a csodafűszer egykor háborúk kiváltója volt, évszázadokkal ezelőtt a grammonkénti ára vetekedett az aranyéval. Több száz éve jegyzik a gyógyhatásait, ma pedig már kutatók bizonyítják, hogy nagyon hatékony az ízületi fájdalmak enyhítésében, csökkenti a koleszterin szintet, megakadályozza a gyomorfekély kialakulását és közismert az antibakteriális hatása is. Nem véletlenül használták a középkori orvosok köhögés, torokfájás, rekedtség gyógyítására. 

S persze nem utolsó sorban afrodiziákumként is megállja a helyét. A fahéjból kivont illóolaj és az ételben, italban elfogyasztott fahéj is serketőleg hat az emberi szervezetre – azt azonban nem árt tudni, hogy allergizálhat, sőt, akár ételintoleranciát is kiválthat. 

„Szeles és nem szeles” ételek – általában így különböztetik meg a háziasszonyok a különböző növényeket. Valóban, a bab, a lencse, a borsó, a káposzta, vagy épp a hagyma – igen gyakran vicceli meg az embert. Azt azonban nem árt tudni, hogy egy teljesen egészséges emésztőrendszert sokkal kevésbé terhelnek ezek az ételek.

Az ételintolerancia szivárgó bélszindrómát és a napjainkban gyakran diagnosztizált irritábilis bélszindrómát is okozhat. Mindkét betegségnek nehezen viselhető tünetei vannak, így például a rendszeres puffadás, váltakozó hasmenés és székrekedés, anyagcsere-zavarok, hasfájdalmak.

A bél szindrómák tüneteit csak kevés gyógyszer képes csökkenteni és teljes gyógyulást nem is ígérnek az orvosok. Általában életmódváltást javasolnak, de a különböző diéták is csak ritkán válnak be, hiszen csak az ételintolerancia mérés nélkül az orvosok sem tudják pontosan, hogy mire érzékeny a beteg a szervezete, vagyis pontosan mely ételek okozzák a kellemetlen reakciókat. A Foodtesttel 226 féle élelmiszerre és összetevőre terjed ki a vizsgálat!

A kókuszról őshazájában azt mondják: „a fa, amely megad mindent, ami az élethez kell”.

Valóban, a törzse építőanyagként, levele tetőfedőként, termése rostanyagként hasznosítható, magja élelmiszert, gyógyszereket, italt, kémiai anyagok alapja. 

A kókuszdió jótékony hatása megkérdőjelezhetetlen, nagyon tápláló és gazdag vitaminokban: C, E, B1, B3, B5 és B6, valamint rost- és ásványi anyagokban: vas, szelén, nátrium, kalcium, magnézium és foszfor. Remek alapanyag különböző ételek főzéséhez, sütéséhez, turmixok készítéséhez.

A legfontosabb talán, hogy laktózmentes tej készíthető belőle akár házilag is! A belső, fehér húsát kell lereszelni, forró vízben áztatni, majd egy szűrőn átpréselni, ez a kókusztej. Minél többször ismételjük ezt a folyamatot, a kókusztej annál lágyabb és krémesebb lesz. Ugyanakkor arra nem árt odafigyelni, hogy a házi kókusztejet hamar romlik, 2-3 napon belül érdemes felhasználni.

A megfelelő mennyiségű D-vitamin segíti a kalcium beépülését a csontokba. Tudta-e, hogy a tejtermékek és a tojás mellett magas D-vitamin tartalma van egyes halféléknek és a májnak is? 

Így igen egészséges a szardínia, a tonhal és a lazac, valamint a csirke-, liba-, kacsa- és sertésmáj is. Persze ezekben számos más hasznos összetevő is van, és sajnos egy-egy élelmiszer akár intoleranciát is okozhat. 

A mustárról már évtizedekkel ezelőtt bebizonyosodott, hogy megkönnyíti a légzést megfázás és influenza esetén. Mostanra azonban már azt is kiderítették a tudósok, hogy ennél jóval sokoldalúbb. Több vegyületet is tartalmaz, amelyek lenyűgöző gyógyító tulajdonságokkal rendelkeznek.

  Hatékony lehet fejfájás, ízületi fájdalmak esetén, segít legyőzni a gombás fertőzéseket, serkenti a keringést, ezáltal nagyon fontos összetevője a méregtelenítő kúráknak, fogyókúrának is. Ugyanakkor az étvágyat is serkenti, tehát, csak módjával!

Tipp: ha a fürdővízbe némi mustármagot teszünk, akkor igazi  frissítő- és  gyógyfürdőben lehet részünk.

 Különböző fajta mustárok léteznek, köztük fekete, barna és fehér — ez utóbbi nem olyan erős, mint a többi. Ha étkezés alkalmával fogyasztjuk a  mustármagot, legyünk óvatosak: nagyobb mennyiségben ugyanis hashajtó hatású – persze hacsak nem épp ez a szándékunk, a székrekedés megszüntetése.