Ekcéma kezelésére használták a szúrós gyomnövényt
Bosszantó útszéli gyomnövényben a gyógyszer!
A közönséges bojtorján vagy nagy bojtorján az őszirózsafélék családjába tartozik. Több néven is ismert: bojtorvány, lapu, bogáncs, ragadvány, útszéli vagy keserűlevelű fű, de van ahol csibrika néven emlegetik.
Európa és Ázsia mérsékelt égövi területein őshonos, de az egész világon elterjedt. Útszéleken, folyópartokon, nitrogénben gazdag talajon, vadon nő. Egyes kultúrákban azonban zöldségként termesztik.
Bíbor vagy rózsaszínű, csöves, ötcimpájú virágai hosszú kocsányon ülnek, ernyős fürtben álló fészkeket alkotna, gömbszerűvé nagyobbítva a virágzatot. Ezek könnyen beleakadnak a háziállatok szőrébe vagy a ruhába. Ezért is bosszantó.
Ugyanakkor a népi gyógyászat vértisztító orvosságnak használja, vizelethajtó és izzasztószerként. Serkenti az epe elválasztását, reuma és olyan bőrbetegségek kezelésére is jó, mint például az ekcéma, emellett nehezen gyógyuló sebek kezelésére ajánlott. Olajokkal előállított kivonatait reumatikus fájdalmak ellen, illetve hajhullás, korpásodás kezelésére is alkalmazzák.
A homeopátiában alkalmazzák reuma, méhelőesés és nedves bőrkiütések ellen.
A természetgyógyászatban szárított gyökerét használják fel, ugyanakkor friss hajtása zöldségként is használható, de csak kevés helyen kerül köretként az asztalra: Japánban, Koreában, Olaszországban és Portugáliában.
A bojtorján inulint, nyálkaanyagokat, poliineket, kávésavszáármazékokat és triterpéneket tartalmaz, ezenkívül illóolajakkal telített és a szeszkviterpén-lakton nevű anyag miatt keserű.
A bojtorján – bár nem bizonyított – mérgezést is okozhat, ezért kizárólag megbízható helyről származó gyógynövényt használjunk!