Rengeteg vitamin- és folsav az aprócska káposztafélében!
A kelbimbó vadkáposztából nemesített zöldségféle, az eredete kissé homályos. Egyesek szerint a Földközi-tenger környékéről, mások szerint Kínából származik. Annyi bizonyos, hogy a kelbimbóhoz hasonlóvadkáposztát már az ókori Rómában is fogyasztották, sőt igen nagy becsben tartották. Később , a XIII. században kezdtél el termeszteni Németalföldön és hamar közkedveltté vált Európában. Amerikába a francia telepesek vitték magukkal a XIX. században.
Kesernyés íze miatt sokan fintorognak, hisz leginkább a szintén keserű kelkáposztához áll közel. Ugyanakkor érdemes megfontolni gyakori fogyasztását, hisz igen kiemelkedő vitamintartalma mellett folsavban, omega 3 zsírsavakban, vasban, foszforban, fehérjében, magnéziumban, mangánban, rézben, káliumban és kalciumban is gazdag. Szinte az összes vitamin megtalálható a kelbimbóban: A, C, K, B6, B1, B2 és E-vitamint is tartalmaz. Jelentős rosttartalma miatt diétákhoz is ajánlott. Mint más káposztafélében, a kelbimbóban is sok a kéntartalmú növényi hatóanyag, amely a méregtelenítésben szerepet játszó enzimek termelődését serkenti. Magas folsav- és kalciumtartalma miatt fogyasztását még az orvosok is ajánlják várandós anyukáknak.
Népi megfigyelések szerint a kelbimbó hatékonyan védi a szív- és érrendszert, gyulladáscsökkentő, emésztést segítő, béta-karotin tartalma miatt a szemet és a bőr egészségét is védi.
A kelbimbó főzve, párolva sokféleképpen elkészíthető. Levesként, főzelékként, köretként, rakott ételként önállóan és más zöldségfélékkel együtt is ízletessé tehető.
A szerecsendió, borsikafű, feketebors, kakukkfű, majoránna és a mustár nagyon jó ízt adnak a mini zöld káposztafélének.